utolso-tango-parizsban

Élesben erőszakolta meg a színésznőt Brando – meddig lehet ezt szó nélkül hagyni?!

Pár napja Az utolsó tangó Párizsban című filmmel van tele az internet, mivel kiderült, Bernardo Bertolucci nem szólt előre az erőszakolós jelenetről a női főszereplőnek, Maria Schneidernek. Vagyis biztos, hogy ez most derült ki?

Nem most derült ki

Az esetben az a legfelháborítóbb, hogy igazából mindenki tudott róla, sőt, maga a rendező vallotta be, hogy a jelenetet tényleg az utolsó pillanatban találták ki Marlon Brandóval és erről nem szóltak a színésznőnek. Most is azért került elő a dolog, mert egy nőjogi szervezet kiposztolta a 2013-as (!) interjút, tehát három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezzel bárki is foglalkozzon. Most persze megy a magyarázkodás, maga Bertolucci is elkezdte szépíteni a dolgot legutóbbi nyilatkozatában – az egyetlen probléma, hogy az áldozatot, Maria Schneidert nem lehet megkérdezni, mivel 2011-ben elhunyt.

barok eszter szexi nőcsábász lotyó

Ideje tisztázni: mi ez a Kesha-ügy? Tényleg megerőszakolták?

A bíróság döntött: nem fogadta el Kesha kérelmét, hogy lemezkiadójával kötött szerződését semmissé nyilvánítsák. A 28 éves popsztár azért fordult a hatóságokhoz, mert állítása szerint producere éveken keresztül drogokkal kábította, bántalmazta és többször is megerőszakolta, ezért képtelen ezzel az emberrel – és a vele dolgozó személyzettel – együtt dolgozni. 

A cikk folytatásáért kattintsatok IDE.

Bejön a képbe az áldozathibáztatás

Miért nem olvasta el a forgatókönyvet? Miért nem állíttatta le a forgatást? Miért nem szólt az ügynökének? Ahogy minden erőszakolós esetnél, természetesen itt is megjelenik az áldozathibáztatás – azaz valójában a nő tehet arról, hogy ez előfordulhatott, elvégre miért nem csinált valamit, miért nem szólt valakinek? Erre maga Schneider adott választ egy korábbi interjúban:

A jelenet nem volt benne az eredeti forgatókönyvben, valójában csak azelőtt szóltak róla, mielőtt forgatni kezdtük és iszonyú mérges voltam. Fel kellett volna hívnom az ügyvédem vagy az ügynököm, de akkor még nem voltam tisztában ilyesmivel.

Csak érdekességképpen: Schneider 19 éves volt a forgatás alatt, Brando viszont 48. Az pedig különösképpen botrányos, hogy az eset után még bocsánatot sem kért sem Brando, sem Bertolucci a színésznőtől. Még évekkel később sem.

Ennyi belefér a művészet jegyében?

Bertolucci azzal védekezett a 2013-as interjúban, hogy azért nem szólt előre az erőszakról, mert „valódi reakciót” akart viszontlátni a filmjében. És úgy látszik, ezt el is nézte neki a világ egészen mostanáig. Hiába mesélte el ezt a történetet többször is Maria Schneider, a hangját valamiért senki nem hallotta meg a rendezőóriás árnyékában. A legjobban a színésznő, Anna Kendrick tweetje írja le a helyzetet, aki elmondása szerint többször is felhozta ezt a témát, de mindig csak szemforgatást kapott rá válaszul.

Objektum doboz

És ezzel el is jutottunk ahhoz, miért marad felderítetlen ennyi szexuális zaklatás: még ha nagy ritkán merik is hallatni a hangjukat az áldozatok, falakba ütköznek. Különösen problémás, hogy mivel nem történt meg valójában az aktus, az elkövetők pedig ismerősök, sőt, elismert művészek voltak, a dologra simán lehet legyinteni. Jó dolog, hogy most végre előjött a téma, de sajnos nem elég: az eset már több mint negyven éve történt, a rendezőt és a főszereplőt pedig semmiféle retorzió nem érte emiatt, az áldozat pedig már nem érhette meg, hogy végre figyelembe vették az ő szavát is.

erőszak

Kiss László-ügy: ami még az erőszak tényénél is szörnyűbb

Nem kell sokat agyalni azon, hogy mi a szörnyű a nemi erőszakban. Az elmúlt napokban elmondták már nálam okosabbak is, hogy az erőszak nem a vad és kontrollálhatatlan libidóról, hanem a hatalomról és jogosultságérzetről szól, és nem legitimálja semmi: nemhogy a rövid szoknya vagy a belépés az elkövető lakásába, de még a házasságlevél sem. Van azonban valami, ami talán még az erőszaknál is rémisztőbb.

A cikk folytatását ITT találjátok!

Mi lenne a megoldás?

A hangsúly az érzékenyítésen van – igenis szóba kell hozni a zaklatás témáját már egészen fiatalkorban, iskolában és munkahelyeken is. Bármennyire is közhely, sajnos a valóságba még mindig nem sikerült rendesen átültetni: a NEM az nemet jelent és senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy akarata ellenére részt vegyen valamiben. Még akkor sem, ha népszerű, elismert művészek kérik ezt.