Lélek

Ti mit változtatnátok meg magatokon egy pasi kedvéért? Ez a nő szinte mindent

A 24 éves brazil modell, Jennifer Pamplona már tucatnyi plasztikai műtéten van túl és még legalább ugyanennyit tervez. Elmondása szerint halott szerelme egykori vágyát igyekszik valóra váltani azzal, hogy élő Barbie babává változik. Elérhetetlen vágyak és radikális beavatkozások – de vajon tényleg egy ígéret tehet mindenről?

vous - 2017.02.15.
Ti mit változtatnátok meg magatokon egy pasi kedvéért? Ez a nő szinte mindent

Ti meddig mennétek el a szépségért?  És a szerelemért?

Két dolog, amiért a legtöbben szinte bármire képesek lennének – de vajon jól van ez így?

A 24 éves Jennifer Pamplona válasza minden bizonnyal az lenne, hogy igen. A brazil lány már több tucat plasztikai műtéten esett át – állítólag azért, hogy megfeleljen halott párja egykori elvárásainak. Jennifer kedvese, Celso Santebanes az a férfi volt, akit csak úgy emlegettek: az „élő Ken”. Valljuk be, ez sok mindent megmagyaráz…

Objektum doboz

A pár karöltve indult el a plasztikbabává válás útján, ám Jennifernek egyedül kellett folytatnia ezt az utat, amikor leukémiás párja 2015-ben meghalt.

„Miután Celso meghalt, egy tévéműsorban kaptam rá lehetőséget, hogy kés alá feküdjek. Úgy döntöttem, folytatom az álmai megvalósítását, és egy formás Barbie babává alakíttatom magam. Arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen a plasztikai műtétek húztak ki a depresszióból: valahányszor megcsináltattam valamit, boldog voltam és hirtelen minden tökéletes lett” – nyilatkozta az uniladnak.

A műtétek összköltsége már túllépte a 80 000 fontot (azaz a 28 millió forintot!), miközben Jennifer külseje egyre csak távolodik a természetestől…

A lány már túlesett

  • egy zsírleszíváson,
  • két mellnagyobbító műtéten,
  • orrplasztikán,
  • kivették két lengőbordáját,
  • a combjába és a fenekébe a saját zsírsejtjeit töltötték,
  • ajkait és járomcsontját hyaluronsavval tették hangsúlyosabbá,
  • fogait koronákkal tették tökéletessé.

De már a következő projekt is megvan: egy akkora fenékimplantátum, ami az orvosok szerint már komoly egészségügyi veszélyt jelentene. Nincs mese, úgy tűnik, ez a nő betartja, amit ígért.

Objektum doboz

Hol a határ?

Megható gesztus? Beteges önbizalomhiány? Félelmetes céltudatosság? – pár kérdés, ami Jennifer ígérete kapcsán felmerül az emberben. Könnyű ítélkezni felette, pedig ha nem is ilyen mértékig, de valójában mindenkire hatással van a párja. Bár a többség kés alá azért nem fekszik, kisebb-nagyobb változtatásokra mindenki hajlandó a szépség – és persze a szerelem – érdekében.

Na, nem kell nagy dolgokra gondolni, de egy kapcsolatban idővel azért előkerülnek a „vélemények”: ne ezt a sálat, ne azt a cipőt, a frizurádat ne így, a sminkedet ne úgy.

Vajon a plasztikpáros története leginkább abban különbözik más párokétól, hogy durvább kéréseik voltak egymás felé? Nem hinném…

Tőlem például (még) senki nem kért radikális átalakulást, bagatellnek tűnő kérésen viszont már fennakadtam. Volt olyan párom, aki kerek-perec kijelentette, hogy én, a körömlakkok kényszeres gyűjtögetője inkább csak pirosra vagy vörösre fessem a körmöm, mert a többi színt ki nem állhatja. Megtettem, elvégre egy körömlakk nem nagy ügy. Vagy mégis? 

A piros körömlakk is én vagyok – gondoltam akkor, és csak később jöttem rá, hogy az a bizonyos „is” szó nagyon is ott van a mondatban: a piros körömlakk IS én vagyok – meg az elmebeteg zöld, a királykék és a rikító narancs is. Amit addig apró kérésnek gondoltam, később már komoly korlátozásként nehezedett rám. A körömlakk színe apróságnak tűnhet, nekem viszont olyannyira a személyiségem részét képezte mindig is, hogy idővel úgy éreztem, velem van az illetőnek baja – illetve azzal, amilyen én magam vagyok. Annyit elárulok, nem vagyunk már együtt – mert a köztünk feszülő különbségek idővel komolyabb területeken is kiütköztek.

Tudom, ez radikális kijelentésnek fog hangzani, de úgy gondolom: engem ez a bizonyos férfi erőteljesebben befolyásolt, mint Jennifert a párja. Lehet velem vitatkozni, de azt gondolom, Jennifer akkor is ezt az utat járná, ha nem az „élő Ken” párja lett volna.

A lány egyértelműen a plasztikai műtétek megszállottja – mindez pedig a kedveséről is elmondható volt. Így az irreális esztétikai célok elérésében a szerelme inkább volt a tettestársa, mint azok okozója.

Objektum doboz

A helyes kérdésfeltevés

Az élő Barbie sztorija „nem oké” – de nem az a baj vele, ami a szalagcímeken szerepel: nem tartom valószínűnek, hogy kizárólag a halott kedvese előtti tisztelgés motiválná. Ettől persze nem lesz ez a történet „egészségesebb”, hisz feltehetően komoly pszichés gondjai lehetnek a lánynak, ha ennyi drasztikus beavatkozásnak veti magát alá. Nem vagyok pszichológus, de úgy sejtem, nagyon komoly önértékelési gondjai lehetnek – és valószínűleg sosem lesz teljesen elégedett azzal, amit a tükörben lát. Félreértés ne essék, nem ítélem el azokat, akik egy vagy több plasztikai műtét mellett döntenek, mert számtalan ok, motiváció és személyes történet húzódhat a háttérben.

Ha önmagunk megváltoztatásáról van szó, szerintem nem az a fő kérdés, hogy mi fér bele és mi nem – hiszen lehetetlen objektívan kijelölni a határokat. Sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy kinek akarunk megfelelni a változtatással: magunknak vagy valaki másnak?

Jennifert szerintem nem a halott párja iránti tisztelgés készteti ezekre a lépésekre, hanem az a kényszeres szerelem, ami az elérhetetlen és életszerűtlen szépségideálhoz fűzi. Ha viszont pszichés problémákkal küzd valaki, azt sosem fogja megoldani egy (vagy rengeteg) külsőt átalakító beavatkozás. Közhely, de igaz: az embernek nincs állandó társa az életben, ezért az egyetlen ember, akinek meg kell felelnünk, mi magunk vagyunk. A brazil lánynak pedig úgy tűnik, épp ez nem sikerül.

Ajánlott cikkek