Amikor Eszter, a főszerkesztőnk megtudta, hogy van jogosítványom, úgy képzelem, egy kósza izgalomhullám suhanhatott végig a szerkesztőségen, mert kisvártatva jött is egy válaszmail, hogy nem írnám-e meg ezt a sztorit, mert a csajok nagyon kíváncsiak, hogyan lehet vezetni hallássérülten és mozgássérült bal kézzel. Na, ez be is indította nálam a nosztalgiázást, és úgy, de úgy szerettem volna megint tizennyolc éves lenni.
Ahogyan betöltöttem a tizennyolcat, neki is álltam annak, hogy megszerezzem a jogsit. Tüsi hajam volt akkoriban – az a bizonyos sündisznóhaj, amin már biztosan jókat derültetek itt –, és tele voltam megfelelési kényszerrel. Azt hiszem, egy kicsit adrenalinfüggő is voltam. Elsősorban nem azért akartam jogsit szerezni, hogy tudjak vezetni (persze, hasznos volt az is), és nem is azért, mert rajongtam a kocsikért, vagy mert úgy akartam végigsuhanni a sztrádán, hogy a pár centis hajamat összeborzolja a szél.
Én csak be akartam bizonyítani magamnak, hogy hallássérülten és mozgássérülten is képes vagyok vezetni.
Az nem volt kérdés, hogy ennek lehet-e bármilyen jogi akadálya, és egyébként tényleg nem is volt. Láttam kerekes székest vezetni gyerekkoromban, és láttam szintén egyik kézre mozgássérült srácot is vezetni,
így számomra inkább az volt a kérdés, hogy mikor kezdhetek neki?
Izgalmas időszak volt! Emlékszem, sárga WV Pólóval tanultam vezetni, és az oktatóm is elég hamar rájött, hogyan kell velem együttműködni. Ahelyett, hogy az irányt szóban mondta volna, a kezét a látóterembe téve mutogatta az irányt, körforgalomnál pedig azt mutatta, hányadik kijáratnál forduljak majd ki. Ez kellő gyakorlással már annyira jól ment, hogy ha éppen olyan útszakasznál tartottunk, ahol nem kellett nagyon figyelni, kulcsszavak idejére rá is tudtam nézni, és abból is levágtam, hogy mit szeretne tőlem, merre menjünk.
Ami a bal kezemet illeti, az egy kicsit komplikáltabb kérdés volt. Az eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy jobb kézzel nem nyúlhatok át a bal térfelemre vezetés közben indexelni, mert a vizsgáztató kidob majd a vizsgáról – arra se lesz időm, hogy kettőt pislogjak. Nem volt mese, meg kellett tanulnom egy olyan mozdulatsort, amivel bal kézzel tudtam indexelni, és ezt jól kellett időzíteni is. A sebességváltóval nem volt semmi bajom, a kormányt tudtam tartani bal kézzel is, az mondjuk nyilvánvalóvá vált, hogy én nem leszek az a sztrádán driftelős fajta.
Tolatni kifejezetten szerettem, parkolni még jobban, attól nem féltem a vizsgán.
„Majd én hátulról mondom, merre menjen”
Vizsgán azért volt egy pillanat, amikor tartottam attól, hogy nem megyek át. A vizsgáztató annak ellenére, hogy hallássérült vagyok, ragaszkodott hozzá, hogy hátulról mondja az irányt, hogy merre kanyarodjak és vezessek. Amikor aztán első alkalommal hátrafordultam, és a kocsi kicsit kibillent az egyenes irányból, úgy tűnt, levágta, hogy nem könnyebbségből ragaszkodom a begyakorolt jelekhez, hanem azért, mert így biztonságos mindenkire nézve. A tesztet egyébbként maximum pontosra csináltam, és a vizsga is meglett, de gondolom, vagytok itt páran, akikben felmerül néhány kérdés:
Érdekes módon hasonló reakciókkal találkoztam akkor is, amikor arról cikkeztek, hogy egy siket srác beállt dolgozni a biciklis futárszolgálathoz. Pedig a hallással nem függ össze a vezetési kompetencia. Elfelejtenek ugyanis néhány dolgot azok, akik kritizálnak, és amiatt aggódnak, hogy életveszélyesek a siketek a közúton, ha biciklin vagy autóban ülnek:
Nem véletlen, hogy a vizsgáztató úgy engedett haza, hogy maga jól vezet, de mindenhol legyen ott a szeme!
Amióta felkerültem Pestre, nem vezetek már, nem volt rá szükség, de tervben van, hogy újra belevágok. Persze, vannak alapszabályaim, vagyis igazából csak egy, amit be kellene tartanotok:
Ha mellém ültök az anyósülésre, hozzatok magatokkal telefont vagy könyvet, mert unatkozni fogtok. Én nem beszélek vezetés közben.
Ha ettől uncsi lenne velem tartani a sztrádán, akkor így jártatok, de szerintem a biztonság mindennél fontosabb. Ez egyébként más tevékenységemre is igaz. Ha edzek, én nem trécselek az edzőmmel, egyszerre csak egy dologra koncentrálok, de arra maximálisan.
És akkor most a jogszabályokról egy kicsit: ki nem kaphat jogosítványt?
A jogosítvány megszerzésénél, illetve meghosszabbításánál az egészségi alkalmasság megállapítása rendkívül fontos, hiszen ezen akár életek is múlhatnak. Mikor nem számít alkalmasnak valaki a járművezetésre, vagyis melyek a kizáró tényezők?
Az 13/1992. (VI. 26.) NM-rendelet értelmében a közúti járművezető-jelölteknek a gépjárművezetésre közlekedésbiztonsági szempontból alkalmasnak kell lenniük, az egészségügyi alkalmasság feltételeinek meg kell felelniük. Erről a rendelet Egészségügyi feltételek című része tartalmaz pontos információkat.
A rendelet azt is szabályozza, hogy milyen gyakran és milyen esetben kell egészségi alkalmassági vizsgálatot végezni különböző betegségek, fogyatékosságok esetén, illetve hogy azt ki végzi el. Némelyik betegség esetén például eljárhat a háziorvos is, de bizonyos esetben kijelölt szakértői bizottság vagy szakorvos ítéli meg, hogy alkalmasak vagyunk-e a jogosítvány megszerzésére és használatára. Ezekről pontos információkat itt találtok.
Mindenesetre a szakorvosi vizsgálaton különös figyelmet fordítanak a látásproblémákra, konkrétan a következőket figyelik meg: látásélesség, szemkáprázás, látótér zavarai, látómező, szürkületi látás, csökkent kontrasztérzékenység, kettős látás, súlyosbodó szembetegségek és vezetésbiztonságot veszélyeztető egyéb látászavarok. A rendelet Látás című alfejezete pontosan meghatározza, milyen látásprobléma fér bele kategóriánként az alkalmasság odaítélésébe.
Nagy a baj! – Letölthető telefonszámlista, ha lerobban az autótok a magyar utakon
A legtöbb ember onnantól, hogy leteszi a KRESZ-vizsgát és megszerzi a jogsit, úgy érzi, már mindent tud. Pedig nem! Legtöbbször a való életben, vezetés közben tanuljuk meg, mi a teendő egyes helyzetekben. Ilyen például, amikor szó nélkül cserbenhagy minket négykerekű barátunk. S hogy mi segít ilyenkor? Például egy letölthető telefonszámlista!
Hallássérülés esetén például a most hatályos rendelet szerint a vezetői engedély az illetékes szakorvos szakvéleménye alapján adható ki, illetve újítható meg; különös figyelmet kell fordítani az orvosi vizsgálatoknál a kompenzáció mértékére, tehát fel kell mérni, hogy milyen járulékos veszély adódhat a fogyatékosságból adódóan, és azt az érintett mennyire tudja kompenzálni. Ez a mozgássérültekre is érvényes.
Ezeken túl biztos alkalmatlanságot ítélhetnek meg akkor, ha csökkent kontrasztérzékenység vagy kettőslátás áll fenn, ha súlyos szívritmuszavar esete áll fenn, ha cukorbetegként gyakran fordul elő hipoglikémia, vagy ha alkoholfüggőről van szó, esetleg az érintett rendszeresen használ olyan gyógyszert, ami a vezetési képességeket befolyásolja.
