Nyaralni a világ legjobb dolga, és ilyenkor az ember késztetést érez arra, hogy jó dolgát az egész világgal, legalábbis az ismerőseivel megossza. Ezzel nincs gond, hiszen szeretjük megmutatni, hogy nekünk milyen jó életünk van, azonban ha túlzásba esünk, akkor pont a kívánt cél ellenkezője fog megtörténni: az őrületbe kergetjük az ismerőseinket.
Írásom fontos bevezetője, hogy mindenki azt oszt meg másokkal, amit szeretne, amit jónak lát. Ez az írás nem azért született, hogy megmondjuk, milyen nyaralós képet posztoljatok, és milyet ne! A VOUS-lányok véleménye jön, azok a típusú nyaralós fotók, amiket mi kifejezetten nem szeretünk látni a hírfolyamunkban. A „problémánkra” létezik egy nagyon egyszerű megoldás – tudjuk, de nem szeretnénk magunkban tartani véleményünket!
Szóval nyaralás a Facebookon. Nekem több ismerősöm is van, aki a közösségi oldalakra jár nyaralni, de én ezt nem értem. Értetlenkedésem talán a munkámból ered, hiszen ha szabadságra megyek, látni sem akarom a Facebookot, sőt! Ettől függetlenül maximum egy képpel én is szeretem tudatni a távolabbi barátaimmal, ismerőseimmel, hogy:
hahóóóó, nyaralok!
Itt meg is állok, és élvezem az édes semmittevést, a hétköznapokból való kiszakadást, élvezem, hogy nekem jó! Amikor pedig nem jó, csak ámulok, hogy mások a tengerparti nyaralásról egy egész albumnyi képet tolnak fel a közösségi oldalakra, de még az utolsó homokszemről is.
Nyaralás 2.0 – A zöld utazáshoz rátok is szükség van, nem csak az öko-bio hotelekre!
Ha engem kérdeztek, én ma már biztosan nem indulnék úgy útnak, hogy ne tájékozódnék arról, a szálláshelyem mennyire zöld, tudatos, fenntartható. De ahhoz, hogy felelősségteljesen és fenntartható módon utazzunk, ránk ugyanúgy szükség van, mint a hotelekre. A döntéseink lehetnek halványzöldek, zöldek és nagyon zöldek, a lényeg, hogy elkezdjük valahol.
A másik érthetetlen jelenség, amikor csinos lányok, vagy a közösségi oldalakon csinos lányok szeretnék bebizonyítani, hogy ők tényleg azok. Mindenki az egy jó szögből fényképezve vagy fekve a strandon. Bele se merek gondolni, mennyi értékes idő megy el azzal, hogy ezeket a képeket megkomponálják.
Szavaim nem vádaskodóak, csak egyszerűen nem értem a jelenséget, a mentalitást. Hiába élünk a virtuális világban, szerintem tudni kell elengedni azt, fontos az onlinedetox, főleg, ha ez ember nyaralásra adja a fejét.
Nem csak nekem vannak „nem szeretem típusú nyaralós képeim”, a VOUS-lányokat is kioffolják az elcsépelt fotók!
Nóri és a virtuális szemetelés
A tengerparton a bugyimba befotózok, hogy látszódjon, milyen hosszú és szexi a lábam jellegű képeket nem szeretem. Meg azt sem, ha az összes emlékmű előtt szelfiznek, és mindet feltöltik egy albumba. Minek?? Virtuális szemetelés.
Ancsa és a tanga
Medence/Balcsi/tenger parton tangában pucsítani a kamerába – MIÉRT? A hosszú hétvége rengeteg ilyen posztot termelt ki.
Zsófi és a klasszikus turistafotók
Nem szeretem a klasszik turistafotókat: oldalról tartom a pisai ferde tornyot, tenyeremben az Eiffel-tornyot, ujjammal összecsípem a napot/páromat/műemléket, és ezekből még van ezerféle…
Mojzi és a növények
Én a rododendronok, pálmafák és egyéb növények előtt pózolósokat nem szeretem. Ezek önmagukban is nagyon szépek, és akkor is elhiszik, hogy ott volt valaki és látta élőben a növényeket, ha nincs rajta a képen! Vagy portré, vagy növényportré, a kettőt együtt nem, vagy baromi jól komponálva!
Andi és a szexizés
A tengerparton szexizős. A halálom, amikor valaki elkezd hülye pózokban vonaglani a homokban. Ezt inkább hagyjuk meg a modelleknek.
