gyerek

„Ki akartam ásni magam a homokozón keresztül!” – az óvoda nem mindig volt mesébe illő

Összecsukhatós fémvázas ágyikó, minimedence, és ha jött a kukásautó, mind a kerítésen lógtunk. Nekem ez ugrik be elsőre az óvodás koromból. Óvodai emléke mindenkinek van (részben jó), de szerintem nincs olyan ember, akinek ne lenne legalább egy rossz ezek között. 

Nekem nagyon sok rossz emlékem van az oviból, na nem azért, mert anyukám vagy az óvónők valamit rosszul csináltak volna, szerintem velem volt a baj. Ezt az is mutatja, hogy mikor megkérdeztem a VOUS-lányokat, nekik mi volt a legrosszabb élményük, kicsit sem hasonlított az enyémre. Még mielőtt elmesélném, mi volt nekem a legrosszabb az óvodában, jöjjenek a VOUS-lányok válaszai! 

Kötelező volt aludni. És nem olvashattam helyette.”

„Ki akartam ásni magam a homokozón keresztül, de egy idő után elértem a homokozó beton alját.”

„Bevertem a fejem a (még nem EU-szabvány) fém mászókába.”

„Valentin-napra vittem egy fiúnak csokiszívet, és pár óra múlva a játékok között találtam meg darabokban.”

 „Kötelező volt megenni a reggelit, még a mákkal szórt kiflit is!”

Montessori óvoda

„Bőgtem a folyosón, az épület előtt és otthon” – segítség, oviba megy a gyerekem!

Itt a szeptember és bizony sokaknak eljött a kötelezően elkezdett óvoda ideje. Ha a kicsi már járt bölcsibe, a helyzet mindenkinek egyszerűbb, de persze a sok változás miatt akkor is elég nehéz. Ha pedig az elmúlt három évet az anya és a gyerek együtt töltötték, akkor bizony sokszor igaz: az egyik kint sír, a másik bent. Persze az is gyakori, hogy a gyerek egyáltalán nem sír, csak anya (titokban). Erről a lelkileg sokaknak megterhelő időszakról beszélgettünk anyákkal, hogy segítsünk más anyáknak.

Az én legszörnyűbb emlékem talán az volt, amikor belém akarták tömni a körtét. Azóta nem eszem gyümölcsöket, de erről bővebben ITT. Nem értem ezt a „kötelezően meg kell enni” elvet, igazságtalan és zsarnok... Nincs bennem rossz érzés az óvó néni felé, de az biztos, hogy soha életemben nem fogom ezt elfelejteni.

A második legszörnyűbb emlékem, ami azóta is kísért, az a halványneon fény. Tudjátok, amikor vagy nagyon későn vagy nagyon korán még/már ott voltatok az oviban, és villanyt kellett kapcsolni, ÉS AZ A FÉNY! Frászt kapok tőle! 

Összességében azért hozom én is a kötelező utálatokat, aludni én sem bírtam soha, mindig néztem a többieket, milyen édesen szunyókáltak a szopirongyukkal, amíg én forgolódtam. Rossz emlékek ide vagy oda, de ki tudná feledni az anyák napját, azt, amikor valakinek szülinapja volt, stb. 

Nektek mi votl a legrosszabb az oviban? Írjátok meg!