Mojzes Nóra

„Ha én nem alszom, más se aludjon, és ha én nem rágcsálok, más se tegye!” – Miért idegesítenek egyes hangok?

Nem tudom, létezik-e olyan ember a földön, akit semmilyen „idegesítő” hang vagy zörej sem zavar. Viszont ha létezik, akkor én ő szeretnék lenni! Engem annyira sokféle alapzaj, zörej, nesz tud zavarni, hogy míg a hangok engem kergetnek az őrületbe, úgy én a környezetemben élőket. Mellettem bizony nem lehet hangos rágcsákat ropogtatni, maximum, ha én is eszem belőle, sőt horkolni, mit horkolni, szuszogni, levegőt venni sem lehet. Tudom, ez gáz. De higgyétek el, akinek ennyire érzékeny a füle, annak még így is százszor idegesítőbb ez, mint ők nektek. Na de vegyük szépen sorban a legőrjítőbb hangok listáját – a VOUS-lányok szerint.

Én azt tapasztaltam, hogy engem azok a hangok zavarnak különösen, amelyek ritmusosan csinálják, mint a csöpögő csap vagy a falióra kattogása. Szent meggyőződésem, hogy ezek hallatán még a szívem is másképp ver, és ez annyira összezavar, hogy szétvet a düh. A szerkesztőségben végigvéve az idegesítő zajokat, a következőknek mindenképp a listán volt a helye:

  • horkolás/szuszogás
  • csámcsogás/cuppogás
  • csoszogás
  • vízcsepegés
  • kréta és köröm végighúzása a táblán
  • szipogás
  • bizonyos tuctuc zenék
  • labdapattogtatás
  • nyikorgás
  • zúgás
  • némelyik kutya ugatása

Tudom, gonoszság ilyet mondani, de hál' istennek – ahogyan ebből is látszik – nem én vagyok az egyetlen a bolygón, akiből kiváltanak némi agressziót az imént felsoroltak. Ha így lenne, valószínűleg egy kísérleti laborban tanulmányoznának, vagy én magam vonulnék be kétségbeesve. Mindenesetre engem megnyugtat, hogy nem csak én bolondulok meg egyes hangoktól. Na de miért vannak egyesek, akik a világból kifutnának ezek miatt, és miért vannak olyanok, akik nem?

Erre több magyarázat is létezik!

szomszéd

Éljen a jó szomszédi (v)iszony! – avagy mit tehetünk, ha már a hangtompító sem segít?

Mit tehetünk, ha túl hangos a szomszéd? Elsőre talán még benyeljük, másodszorra már húzzuk a szánkat, harmadjára csendre intjük, negyedjére pedig elgondolkodunk a költözésen vagy a feljelentésen. Hogy mi lenne számunkra a legmegfelelőbb, illetve mi ilyenkor a szabályos út?

A kellemetlen zajok, mint például a köröm végighúzása a táblán, az agy egy olyan részébe (amigdala neuroncsoport) jutnak el, ami az érzelmi reakciókért, tárolásukért, illetve azok feldolgozásáért felelős. Többek között a harag, öröm, düh és félelem is idetartoznak. Ha meghallunk egy kellemetlen hangot, az amigdala megnöveli annak érzékelését, emiatt pedig negatív érzelmeket társítunk a hanghoz. Ez a jobbik eset, a rosszabbik, amiről egyre többet olvasni, az a mizofónia, avagy a hangok gyűlölete, illetve a hiperérzékenység egyes hangokra.

Volt már rá példa, hogy lehülyéztek benneteket, hogy azt mondták hisztérikus a viselkedésetek?

Ezentúl lesz rá mentségetek, merthogy emögött bizony egy neurológiai betegség áll, ami lehet enyhébb vagy súlyosabb is – sajnos ahogy öregszünk, jó eséllyel súlyosbodni fog. Vannak, akiket csak irritálnak bizonyos hangok, amitől mondjuk nehezen koncentrálunk, de vannak olyanok is, akik annyira elveszthetik a kontrollt, hogy dühükben akár fizikai erőszakhoz is folyamodnak.

Forrás:
Depositphotos

A felmérések szerint az emberek közel egynegyede szenved különböző hangoktól, és egyelőre még nem találták meg a gyógymódot, habár sokan pszichiátriai kezelésen esnek át, hogy valamelyes csökkenteni tudják dühkitöréseiket – ami egyelőre, úgy tűnik, egészen hatásos. Kevésbé extrém esetben egy füldugó és egyéb zajszűrők segíthetnek a betegség elviselésében.

A VOUS-lányoknak egyelőre szerencsére pszichiáterre nem lesz szükségük, párnákra és füldugókra viszont annál inkább! Na de lássuk, a szerkesztőség tagjai mitől másznak leginkább a falra!

férfi pasi fül szelektív hallás

Bebizonyították, hogy a szelektív hallás létezik – de leginkább a férfiaknál

„Tudjátok, a szelektív hallás lényegében az, amikor csak azt értitek meg a másik mondanivalójából, amit akartok. Amikor viszont a beszélgetés unalmasabb irányba terelődik, az agyatok, mondhatni, kikapcsol. Nézzük csak, mi derült ki erről a jelenségről legutóbb!

Dobpergés, and the winner is...

naná, hogy a horkolás! Ez az, ami a legtöbbünknél kiveri a biztosítékot, de azt hiszem, ez nem is csoda.

Fotósunk, Zsófi is nehezen viseli:

Na, ez eléggé problémás. Cüccögök, az általában bejön. De nyomtam már fokhagymát a delikvens orra alá; felébresztettem 'véletlenül', hogy aztán gyorsan elaludjak mellette, vagy épp böködtem – valamelyik mindig bejött.”

Főszerkesztőnknek, Eszternek egyelőre nem kell a füldugó:

Szerencsére a horkolósokat megúsztam, mert amúgy csak külön hálószobával működne...”

Nórit igazán ki lehet hozni a sodrából a horkolással...

Elviselhetetlen, fájdalmas, bosszantó, idegőrlő. A világból is kiszaladnék tőle a legfáradtabb pillanatomban is, az éjszaka közepén, akár egy szál köntösben. Nem bírom, de tényleg, és elviselhetetlenül gonosz leszek tőle.”

...ahogyan engem is!

Jómagam viaszos füldugóval és egy jókora párnával védekezem a hangok ellen, de sajnos be kell látnom, egy igazi horkolás mellett ez annyit ér, mint halottnak a csók...

Ti mitől másztok a falra?