Füleki Boglárka a VOUS.hu női portál olvasója és vendégszerzője az egyetemi nehézségekről írt.

Középiskola? Nekem nem hiányzik – itt van 5 indok, miért

Szokták mondani (általában öregek), hogy addig örülj, amíg iskolába jársz! Hát, én nem örültem, és most sem örülnék, ha vissza kéne menni. 

Pár hete megjelent a VOUS-n egy cikk, amiben arról írunk, mi az az öt dolog, ami a legjobban hiányzik nekünk a középiskolából. Ti imádtátok, én is elolvastam, és rájöttem, hogy rám ebből semmi sem igaz. Sőt, mondhatni, inkább a hideg rázott, amikor visszaemlékeztem.

Szokták mondani, hogy az idő megszépít mindent, de úgy látszik, nekem ez még nem volt annyira régen, hogy nosztalgiázni tudjak. Öt éve érettségiztem, és azóta voltam már sokszor lenn és fenn, de az eszembe se jutott, hogy visszasírjam a gimis éveket. (Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy borzasztó problémás gyerek voltam.) És most van rá öt indokom, miért nem!

Állandó fáradtság. Nyolcra járok dolgozni mindennap, sőt, van, amikor napi 10 órát ülök az irodában, mégsem vagyok soha annyira fáradt, mint akkor voltam, amikor napi hét órám volt. Szellemileg borzasztó kimerítő ennyi időn át „ott lenni”, akár érdekel a téma, akár nem.

Felesleges órák, felesleges tantárgyak. Nyilván nincs olyan, hogy felesleges tudomány, de engem személy szerint sosem érdekelt sem a biológia, sem a kémia, mégis ugyanúgy erőt kellett fektetnem bele, hogy elvégezzem őket. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg haszontalan töltelékórát is beraktak, amire TÉNYLEG semmi szükség nem volt (hahó, tánc és dráma és etika!).

Objektum doboz

Idegbeteg tanárok. Ez nem fog túl szépen hangzani, de a közoktatásban töltött éveim alatt jó, ha három olyan tanár tanított, akinek tényleg köszönhetek valamit. Nyilván stresszes a munka és rossz a fizetés, de tapasztalataim szerint a legtöbben minden frusztrációjukat a gyerekeken élik ki, hogy aztán gyomorgörccsel lehessen órára járni, és megutálni az adott tantárgyat.

Tesiórák. Minden elismerésem azoké a mostani középiskolásoké, akiknek el kell viselniük a mindennapos tesit – én a heti kettőt is utáltam. Berakták első órára, nem lehetett lezuhanyozni utána, ráadásul a tesitanárok szinte az összes negatív sztereotípiának megfelelnek. Kell ennél több ahhoz, hogy a diákok egy életre megutálják a mozgást?

Ostoba szabályok, állandó stressz. A munkahelyeden ki szólna rád, ha épp kimennél pisilni/kajálni/cigizni, amikor épp kedved van? Senki. A középiskolában viszont hány osztályfőnöki jár ugyanezért?

vous interjú turánkszi emőke

Tipikus középiskolás helyzetek, amiket sosem fogunk elfelejteni – nem is akarjuk!

A középiskola így vagy úgy, de mindenki életében meghatározó időszak volt. A szerencsésebbek több jó élménnyel ballagtak el, és életre szóló tapasztalatokkal gazdagodtak, olyanokkal, amiket sosem fognak elfelejteni. Egészen pontosan ilyenekkel!

Emcsi írását ide kattintva olvashatjátok.