Kuba utazás tippek Nagy Niki

Rendőr mindenhol és bonyodalmak a pénzzel – 5 dolog, ami Kubában teljesen máshogy van, mint itthon

Kubát egyszer látni kell – ez nem vélemény, hanem tény. Csak mielőtt bárki is elutazik ebbe a nem éppen közeli, ezzel együtt arányosan egzotikus országba, nem árt felkészülni arra, hogy mi fogja itt várni, Kubában ugyanis teljesen máshogy zajlik az élet, mint itthon.

1. Az életritmus

Magyarországon mi is egyre inkább a nyugati életritmust vesszük fel: teljesítményorientáltak vagyunk, igyekszünk minél jobban kihasználni ezt az igencsak kevés 24 órát egy napban, és nem szeretünk csak úgy lenni, és semmit sem csinálni. Kubában viszont tipikusan a déli életérzés dominál, még jobban, mint a szieszta országában a spanyoloknál:

ők nem sietnek sehová, nem aggódnak, nem idegeskednek, nem foglalkoznak a határidőkkel.

Ez egyrészt nagyon megnyugtató (hiszen jó egy kicsit kiszakadni a mókuskerékből), másrészt elég frusztráló, hiszen nem tudja az ember, hogy mire számítson.

portugalia2

„Braga imád­ko­zik, Coimb­ra tanul, Por­to dol­go­zik, Lissza­bon pedig szó­ra­ko­zik” – én pedig elmondom, mi mit csináltunk ezekben a városokban

"Portugáliában 8 teljes napot töltöttünk. Igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni az utószezonban eltöltött nyaralásból. Négy város: Lisszabon, Porto, Braga, Sintra, megannyi buszozás, vonatozás, metrózás és villamosozás, de főleg gyaloglás – sok gyaloglás – van mögöttünk." A cikket ITT olvashatjátok el! 

2. A pénz

Kubában, a legtöbb országgal ellentétben, kétféle pénznem létezik: a CUC és a CUP. A CUP az, amit a helyiek használnak, ez az értéktelenebb, és csak ott tüntetik fel, ahol sok kubai megfordul. A CUC a turisták pénzneme, nagyon nagy vonalakban egy eurónak felel meg az ára.

Érdemes odafigyelni, hogy ha CUC-ban fizetünk, akkor ne CUP-ban kapjunk vissza – mi jártunk így, és elég komoly rendőrségi intézkedés lett a vége, szerencsére úgy, hogy visszakaptuk a pénzünket.

3. A rendőrök

Kubában kommunizmus működik, ezért nem olyan meglepő, hogy sok a rendőr – csakhogy rendőrrel és polgárőrrel tényleg, szó szerint minden egyes sarkon találkozni. Az egyik helyi jegyezte meg nekünk, hogy ez a milliónyi rendőr országa, és nagyjából két kubaira jut egy zsaru – ez persze erős túlzás, de annyi biztos, hogy tényleg sokan vannak. Ha egy helyi nagyon barátságos velünk, általában észreveszik, és igazoltatják, nehogy át akarjon verni, ezért az általános vélekedéssel ellentétben Havanna utcái például nagyon biztonságosak (persze a zsebtolvajokra itt is ajánlott figyelni).

Forrás:
Nagy Niki

4. A boltok

Boltok, mint olyanok, nem léteznek Kubában, bár muszáj megjegyeznem, hogy a külvárosban láttam egy szupermarketet, de ide nem mentünk be, úgyhogy erről nem tudok nyilatkozni. Zsemlét, húst, szendvicseket, gyümölcsöt vagy zöldséget, sőt, még tejtermékeket is külön „árusító helyeken” lehet kapni, ami egész egyszerűen egy ház alsó emeletét jelenti, ahol rendszerint csak egyfajta termékhez juthatunk hozzá. Számomra ezt volt a legnehezebb megszokni Kubában –

nem vásárolhattunk csak azt, amit megkívántunk, mindenért sokat kellett sétálni, és általában a minőség sem volt a legjobb.

5. Az ételek

Láttam olyan Youtube-videót, amelynek készítői imádták a kubai kaját, de élőben még nem találkoztam ilyennel, pedig megkérdeztem pár turistát, miközben arra jártunk, hogy ajánljanak helyeket, ahol ehetnénk. Ne szépítsük: a kubai konyha nem jó. A legfinomabb étel, amit itt ettünk, egy helyi kajáldából származott, csírás rizs volt sült csirkecombbal és valamiféle félig cider, félig búzasör keverékkel öblítettük le.

Gyakran megfordultunk a sarki pizzázóban, ahol a pizzatészta édes, a feltétek pedig elég gyanúsak, de szerencsére túlélte a gyomrunk. A barátom megkóstolta az utcán árusított szendvicseket is, én ennyire azért nem voltam bátor, de ezeken kívül nem tudtunk igazán olyan helyi ételt felmutatni, amit meg bírtunk volna enni. Ha valakinek kényesebb a gyomra, az szállodában étkezzen, vagy keressen kifejezetten külföldieknek fenntartott éttermet, különben nem biztos, hogy ez lesz élete nyaralása.