Egyéb kategória

„A nőgyógyászom szerint egy kincsesbánya vagyok: IR, PCOS” – Szívszorító történet egy házaspár küzdelmeiről

„Amikor már egy éve elhatároztátok, hogy családot szeretnétek és ennek érdekében sehogy sem védekeztek – direkt nem használom a "próbálkoztok" gondolatmenetet, mert tudjuk, hol kell próbálkozni – és még mindig nem kopogtat a gólya, akkor megálltok egy szusszanásra és átgondoljátok, mi lehet a baj.” – kezdi történetét Mariann, aki a VOUS vendégszerzői posztjára küldte be írását. A következő sorokban Mogyorós Mariann cikkét olvashatjátok.

vous - 2018.03.08.
„A nőgyógyászom szerint egy kincsesbánya vagyok: IR, PCOS” – Szívszorító történet egy házaspár küzdelmeiről
vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.

Velem van probléma? Vagy vele? Talán mindkettőnkkel? Pedig mi annyira összeillünk, minket egymásnak teremtett az ég, tavaly házasodtunk, nem egy városban születtünk, sőt még csak nem is ugyanabban az országban – kizárva a rokoni szálakat. Nekünk miért nem sikerül? Nekik meg miért jött össze rögtön a nászúton úgy, hogy életükben először nem védekeztek? A mi nászutunk is gyönyörű volt és romantikus, akár egy álom. Az ismerősöm meg abba hagyta a fogamzásgátlót és már következő hónapban pozitív lett a tesztje. Miért? Miért? Miért?

Ahogy süllyedünk a kérdésekkel egyre lejjebb, úgy találnak meg a legkedvesebb ismerősök, rokonok az ilyenkor legszívszaggatóbb kérdésekkel:

Na, és mikor lesz baba? Hogy álltok a babaprojekttel (kitekerném annak a nyakát, aki ezt a két szót összerakta)? Hány gyereket akartok? Tudjátok a CSOK-ot ki kell használni…

Forrás:
Unsplash

Ezek a kérdések nem kihúznak a gödörből, hanem még mélyebbre taszítanak és a legszívesebben csak annyit válaszolnánk:

Akkor lesz, ha jönni akar. Jól, sokat szexelünk és még élvezzük is. Jelenleg örülnénk egy gyermeknek is, persze irtó rendes az államtól, hogy hozzánk vágna 10 millát „csak” azért, mert összehoztunk három lurkót és vettünk egy 60 négyzetméteres új lakást, aminek a törlesztőjét életünk végéig fizethetjük.

Naná, hogy nem ezeket a válaszokat adjuk a feltett kérdésekre, hanem idétlenül mosolygunk, miközben a szívünkben forgatják a kést.

Aztán egyre ritkábbak lesznek a kérdések, talán az ismerősök és rokonok is megérzik, hogy fájó pont ez nekünk és nem kéne bolygatni. Kicsit elcsendesülnek a dolgok és több időnk marad gondolkodni a "megoldáson".

A nők hamarabb elmennek kivizsgálásokra, így volt ez nálunk is. Legalább le lehet tudni az évente ajánlott rákszűrést is. Mivel az évek folyamán legalább öt nőgyógyászt „fogyasztottam el” az állami intézmények valamelyikében, akiknek hosszas vizsgálódás és rengeteg labor után sem volt fogalmuk arról, mi okozhatja a menstruációm elmaradását (általában a 40-edik napon jött meg és nyáron kimaradt akár három hónapot is), ezért úgy döntöttem nincs értelme még egy ilyen próbálkozásnak, nekem profi kell.

A profi pedig fizetős, de a mai napig azt mondom, megéri. Kifizetődőbb, mint évekig várni tétlenül. Hogy miért? Mert odafigyelnek az emberre, mert nem küldik haza mondván, hogy még csak egy éve próbálkozik (már megint ez a szó), mert van egy bizonyos színvonal, mert nem kell várakozni (az idő pénz, mindenkinek), mert jók a körülmények, és ami a legfontosabb azért, mert egyéni anamnézis alapján hozzák meg az orvosok a döntéseiket. Egy ilyen intézményben három részterületen konzultáltam szakértőkkel: nőgyógyászat, belgyógyászat és dietetika.

A nőgyógyászom, amikor a laboromat értékelte azt mondta, hogy kincsesbánya vagyok: IR, PCOS, pajzsmirigy alulműködés.

fajdalom-fejfajas-szemuveg

Endometriózis vs. PCOS – Ti tudjátok, mi a különbség?

Mindkét betegségnek hasonló tünetei vannak, és mindkettő nőket érinti – éppen ezért nagyon nehéz megállapítani, hogy melyikben szenvedhetünk, pedig egyáltalán nem ugyanarról a kondícióról beszélünk. Elmagyarázzuk, mi a különbség a kettő között!

A cikket ITT olvashatjátok tovább! 

Igaz azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák az első kettőt, mégis sírva léptem ki a rendelőből, pedig nem bántásként mondta a kincsesbányát – de a női lélek ilyen. A belgyógyászom beállította a gyógyszereimet, kikérdezett a panaszaimról, kihangsúlyozta a sport fontosságát és úgy engedett el, hogy ne aggódjak, az értékeim nem olyan rosszak biztos, hogy hamarosan kismama leszek. Új erőre kaptam és ellátogattam a dietetikushoz is, akivel átbeszéltük, hogyan tudom tartani a mindennapjaimban a 160 grammos diétát. Csinált egy testzsír izommérést is, amin igencsak meglepődtem, hogy milyen sok zsírt kell leadnom, pedig annyira nem is látszik rajtam.

Majd jött egy fél éves időszak, amikor felkészültük a babavárásra. Hogy min változtattam? Nagyon sok mindenen, de a legfontosabb, hogy hallgattam az orvosaimra és igyekeztem minél inkább betartani azt, amit mondtak. Heti kétszer jártunk a férjemmel spinningre, szedtem a gyógyszereket (gyógyszer ellenességemet felfüggesztettem), az étrendemből likvidáltam a cukrot és fehér lisztet és számoltam a lassú és gyors szénhidrátokat. Úgy éreztem, szükségem van lelki feltöltődésre is, ezért ellátogattam egy prenatális szaktanácsadóhoz, aki felnyitotta a szememet és segített az elengedésben.

Forrás:
Unsplash

Elkezdtem mérni a hőmet, ami alapján meg tudtam vizsgálni, hogy van-e peteérésem és szerencsémre volt, ami PCOS betegként lutri. A társas kapcsolataimat is átrendeztem és megszakítottam a kapcsolatot azokkal, akik folyamatosan lehúztak. Nem mondom, hogy könnyű időszak volt, néha úgy éreztem, hogy vért izzadok, de meglett az eredménye. Fél év alatt megszabadultam 12 kg-tól és így sokkal energikusabbnak éreztem magam és az önbizalmam is megnőtt. Sokkal egészségesebben táplálkoztam, mint azelőtt, az arcbőröm is szebb lett és a laboreredményem köszönő viszonyban sincs a korábbiakkal.

Nyár végén jött még egy mélypont: Görögországba mentünk nyaralni és úgy gondoltam, hogy a nagy nyugodtságban biztos, hogy sikerült, de a nyaralás utolsó napján ismét csalódnom kellett, mert következtek a nem várt piros betűs napok.

Ott egy kicsit megsirattam magamban a dolgot és megígértem, hogy több türelmem lesz.

oszinten-a-vetelesrol

Őszintén a vetélésről: „Azzal tudtam nyugtatni magamat, hogy mennie kellett”

"Egy el nem kezdődött élet megrázó befejezése a vetélés. Gyakrabban előfordul, mint hinnénk, éppen ezért ilyet átélt nőkkel beszélgettünk, hogy történeteikkel erőt adjanak másoknak.

Néha egy cikket nehezebb megírni, mint egy másikat, de ezt kifejezetten embert próbáló volt. Régen könnyeztem ennyit, talán azért, mert én is érintett vagyok." A folytatást ITT olvashatjátok.

Szeptember elején a férjem is elment kivizsgálásra. Megkaptuk a spermiogram eredményét és nem hittünk a szemünknek. A papíron az állt, hogy férfi meddőség és a spermák száma és mozgékonysága jócskán az elvárt alatt volt. Ismét összezuhantunk. Amikor én is elmentem nőgyógyászhoz ultrahangos vizsgálatra és megállapította, hogy nincs peteérésem, még mélyebb lett az a gödör. Adtunk egy százalék esélyt.

Pár hétre rá lebetegedtem és antibiotikumot kellett szednem, mert elkaptam valami nagyon erős vírust. Nem tudtam sportolni menni, és örültem, ha valami lement a torkomon. Egyik nap rám jött egy csúnya köhögő roham, ami hányással végződött. Úgy éreztem ez nem normális és mellette már másfél hete késett, a hőm az egekben volt (három hónapja mértem a reggeli hőmet). Egyedül voltam otthon és csináltam egy tesztet.

Szinte biztos voltam benne, hogy egy csík lesz a vége és, amikor visszamentem a fürdőszobába pár perc múlva nem hittem a szememnek: ott volt a két rózsaszín csík.

A férjemnek nagyon rossz napja volt éppen és, amikor elmondtam neki a jó hírt, madarat lehetett volna vele fogatni és egész nap csak mosolygott. Jelenleg a huszonharmadik hétben van a mi kis szívszerelmünk. Innen üzenem mindenkinek: ne adjátok fel, mert lehet akkor fog jönni a csoda, amikor a legkevésbé számítotok rá.

Ajánlott cikkek