Sokan nem mernek egyedül beülni egy kávéra, sütire vagy akár ebédre, vacsorára a kávézókba, éttermekbe, mert attól tartanak, hogy mások „kinézik” őket onnan. De miért ne tehetnénk meg ezt akár minden nap? Ha egyedül ülünk be valahová, lehetőségünk nyílhat arra, hogy gondolkodjunk, hogy új emberekkel ismerkedjünk, vagy egyszerűen csak élvezzük az egyedüllétet néhány finom falat társaságában. Vagyis ne zavarjon bennünket, ha éppen senki nem tart velünk. Miért lenne ez probléma?
„Bár először talán zavarónak tűnhet, érdemes kipróbálni egyedül is a nyilvános helyen való étkezést” – tanácsolja a szakember. Az étkeztetés ugyanis nem feltétlenül társas esemény, olykor egyedül jobban esik egy-egy finom fogás vagy egy csésze habos kapucsínó. Talán ki is mondhatjuk, hogy egyre népszerűbb egyedül enni. Ha még nem próbáltuk, tegyük meg – miért lenne ez probléma? Ráadásul mint más egyedül végzett tevékenység, ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy nagyobb legyen az önbizalmunk, és egyedül se érezzük magunkat elesettnek, bizonytalannak.
Felejtsük el, mit gondolhatnak mások
Valószínűleg semmit, hiszen miért ne tehetné ezt meg bárki? Mi mit szoktunk gondolni, ha látunk valakit egyedül ebédelni? Talán éppen mások is azt gondolják rólunk, hogy milyen jó, hogy ezt egyedül is meg tudjuk csinálni. Hogy nincs szükségünk másra ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.
Kéznél lévő segédeszközök
A legtöbben ebben az esetben (is) a mobiljukhoz nyúlnak azonnal – elkezdik pörgetni a közösségi oldalakat, csetelésbe fognak valakivel, vagy cikkeket olvasnak. Akik először próbálják ki az egyedüli étkezést, jellemzően ebbe kapaszkodnak, később azonban inkább az ételre, az étkezésre, valamint a környezetükre figyelnek.
A cikk itt még nem ért véget, a folytatást ide kattintva elolvashatjátok.
