virág tavasz nő lány

"Visszafogom magam, hogy ne a vad szerelemről, hanem az elmélyült érzelmekről szóljon a tavasz ezután"

Péntek, péntek – a szombat este előszele. Vajon mikor jött el az a pont, amikor már a vad bulik helyét átvették a laza beszélgetések? Az igazi baráti esték? Lassan kúszott be az életembe, mint minden, ami értékes. Vajon van-e értelme mindenáron megakadályozni ezt a lelassulást? Vajon tényleg jó amikor minden arról szól, hogy én jól érezzem magam, és ezt mindenki lássa?

Harsány, vidám, élettel teli húszas évek! Volt annak valami bája, amikor elkezdtem visszafogni magam. Talán a beköszönő szerelem tette? Vagy az, hogy sajnáltam a fáradt másnapokat? Vagy a kettő együtt? Volt annak varázsa, amikor magamat visszafogva figyeltem a barátnőmet, amint mesélt és mesélt. Amikor felismertem, hogy laza eleganciával is lehetek feltünően nőies. Hogy a visszafogott fanyar humor is tud ugyanolyan hatást elérni, mint amikor a társaság középpontja vagyok (voltam vajon valaha is?).

Azt mondják, hogy a nő attól jó nő, hogy nem a jelenléte, hanem a hiánya a feltűnő. Nos, hogy állsz ezzel?

Forrás:
Unsplash

Ahogy tapasztalsz, megélsz, átélsz átalakítja a gondolkozásodat. Jó, és kell, és kívánatos, hogy megváltozz, hogy átértékelj. Mert nem mindig ugyanaz történik veled. Mert így vagy fejlődőképes. Aki ennek nem enged, aki úgy él, hogy nem tanul, az ugyanazokat a köröket futja majd le egész életében. Ugyanazok a kapcsolati gondok, ugyanazok az el nem engedések, ugyanazok a zavarok jönnek majd, de... De közben az élet eltelik. És mi marad tíz-tizenöt év múlva?

Igen, akár már a húszas években is. Jó néha visszafogni magad. Nem megvenni amit megkívánsz. Nem megszerezni, hanem elengedni. Megérteni a küzdés lényegét, ami tele van lemondással és fegyelemmel. Jó dolog, ha ezzel a jövőbeli sikereidnek ágyazol meg. Mert csak az tud mérlegelni, és gondolkozni, aki lelassít. Az ismeri meg magát, aki hajlandó időt szánni erre. Aki uralkodik az érzelmein és a gondolatain. Aki visszafogja magát, akkor is, amikor nagyon nehéz.

Volt-e már olyan dolog, érzés, gondolat, vagy esemény, ami megállított, lelassított, és lassan azt érezted, hogy a legbelső, nyugodt éned végre meg tudja magát mutatni? Emlékszel milyen események voltak ezek?

Visszafogom magam, mert már tudom, hogy mennyi minden várt még rám akkor, amikor azt hittem már mindent értek, és mindent megéltem. Visszafogom magam, mert ma már tudom, hogy az út sosem egyenes, hanem kanyargós, és ettől ilyen izgalmas. Visszafogom magam, és akkor meghallom azokat a dolgokat, amiket eddig nem hallottam, sőt a létezésükről sem tudtam. Visszafogom magam, hogy ne a vad szerelemről, hanem az elmélyült érzelmekről szóljon a tavasz ezután. Visszafogom magam, hogy megnézhessem a tükörképem. Ez vagyok én. A húszas lány harmincas kiadásban. De a lelkem… az ugyanúgy tud még csillogni.