Alapesetben igaz, hogy minden szülő boldogságra neveli gyermekét. Azok is így gondolják ezt magukról, akik elkövetnek kisebb-nagyobb hibákat. Vannak, akik túl nagyot.
vous - 2023.10.13.
A mérgező szülő önkontroll nélkül nevel. Ő maga biztosan hiszi, amit mond, tesz és ad, az a legjobb. Nem tart önvizsgálatot, és a gyerek reakcióit és tüneteit nem veszi komolyan. Honnan ismerhetjük fel (akár utólag), ha a szülő „mérgező szülő”?
Íme néhány példa (de korántsem teljes a lista).
„Nem szeretlek!”
Abból, hogy nem nyújt határozottan érzelmi támaszt gyermekének, nem alapozza meg hitét abban, hogy ő minden körülménytől függetlenül szerethető, és szereti is. Gyakran vonja meg érzelmeit a gyerektől, néha nevelési céllal (ettől majd észre tér a gyerek), máskor azért, mert úgy véli, nem kell agyonkényeztetni a gyereket. Kevés az érintés. Kevés a gyengédség. Kevés a támogató, biztató szép szó.
„Te olyan kis mamlasz vagy!”
Minden szülő látja gyermekét, és értékeli viselkedést. Aztán egészséges esetben a felnőtt szeretetteljes, érett szűrőjén keresztül átcsorgatva véleményez, tart tükröt a gyereknek. Megfogalmaz kritikát (is), de mindezt úgy, hogy az a gyereket pozitív irányba terelje, építse, emelje. A mérgező szülő túl gyakran és sokszor durván kritizál.
„Ne picsogj már, csak vicceltem!”
A felnőttek is nehezen viselik, ha az ő kárukra megy a heccelődés. Egy gyerek különösen sebezhető e területen, és még nagyobbak a sebek, ha pont a szülő az, aki mások előtt kineveti. „Vicces”, de a gyerek számára kínos sztorikat mesél róla, zavarba hozza, megalázza, aztán rá is reccsen, hogy ne legyen már olyan kis érzékeny. Életre szóló sérüléseket okozhat így.
„Már megint nem figyelsz rám!”
Az az egészséges, ha a szülő-gyerek kapcsolatban a szülő az, aki figyel gyermekére, és nem fordítva. Ezen a területen az „egyensúly” is káros. Nem egyenlő mértékben kell hogy teret kapjon a figyelem szülő és gyereke között, nem várható el a kölcsönösség. A gyerek az gyerek, tilos megterhelni felnőtt élményekkel, felnőtt gondokkal. Nem bírja el a lelke, akkor sem, ha látszólag megértő hallgatóságra lel így a szülő. De ez kikényszerített, erőszakos figyelem, amely sérti a gyermek egészségét.
„Azért sírok, mert rossz vagy!”
A gyermekben keltett bűntudat rendkívül veszélyes, komolyan rombolhatja önbecsülését, önmagába vetet hitét. Az a gyerek, aki így nő fel, akit folyton bűnbaknak használ a szülő, egyrészt képtelen lesz időben, a megfelelő ütemben leszakadni, önálló életet élni, másrészt komoly önértékelési zavarokkal kell megküzdjön egész élete során. Miket mondhat egy mérgező szülő? Például ezt: „ Azért nem tanultam tovább, mert téged szültelek, pedig akár orvos is lehetett volna belőlem.” Vagy ezt: „Miattad hagyott el az apád, túl korán születtél.” Esetleg: „Ha te nem lennél, feleannyit se kellene dolgoznom.” Ismerős?
Ezek mellett gyakori, hogy nem engedik a gyermeknek, hogy nemet mondjon, hogy kifejezze nemtetszését vagy rosszallását, hogy bármilyen formában kritikát fogalmazzon meg az őt ért szülői hatások ellen. Nem hangsúlyos a családban a jelenléte, MINDEN a mérgező szülőről szól. A szülő céljai, vágyai sokkal fontosabbak a gyerek céljainál. Gyakori az is, amikor a szülő saját, valóra sose vált álmait kényszeríti a gyerekre, és egy életen át mérgezi, akár bevállalja édesanyja, édesapja álmainak beteljesítését, akár nem.
Forrás: Unsplash
