Akik sokat szoronganak, pánikbetegek vagy depressziósok, azok sokszor már észre sem veszik, hogy önmagukat pusztítják. Ilyenkor kell, hogy nyitott szemmel járjon a család, a barátok vagy a munkatársak.
Érdeklődés, motiváció elvesztése
Van olyan, amikor szükségünk van egy kis időre, hogy egymagunk lehessünk, de amikor valakit nem dob fel egy olyan esemény, amit korábban mindig nagyon szeretett vagy nehézségekbe ütközik a mindennapi tevékenységei kapcsán (fogmosás, öltözködés, tisztaság), akkor ott már többről van szó, mint lustaság. Fontos, hogy ilyenkor ne letámadjuk az illetőt, hanem kedvesen beszéljünk vele.
Gyakori kifogások az el nem végzett feladatokért
Az önpusztító magatartás már itt is megmutatkozik, hiszen az illető nem tudja vállalni a felelősséget az általa okozott hibák miatt, ezért egy ideig mindig ki fog találni valamilyen kifogást, hogy miért nem tudta megcsinálni az adott feladatot. Az igazságot, a kritikát nem bírja elviselni, mert az ezekkel való szembesítés rettentő félelmetes lenne számára.
Az érzelmek elfojtása
Amikor rossz dolgok történnek velünk, akkor értelemszerűen rosszul érezzük magunkat, de egy egészséges ember igyekszik valami olyan tevékenységet keresni, amivel levezetheti a benne keletkezett feszültséget. Ez lehet sport, sírás vagy éppen egy hosszú beszélgetés. Az önpusztító emberek azonban folyamatosan rosszul érzik magukat, mert nem tudják, nem merik kimutatni, felvállalni az érzéseiket.
A cikk itt nem ért véget, olvassátok tovább!
