Amikor az ember életmódot vált (legyen az akár diéta, akár egy teljesen új életstílus, mint például a minimalizmus), nagyon sokat számít a saját akaratereje de legalább annyit a környezetének hozzáállása is. Nemrégiben arról beszélgettünk egyik kedvenc “zöld” bloggertársammal Kertész Krisztával, hogy milyen nehéz is az, amikor a családunk úgymond “magasról tesz” arra miben hiszünk. Ezen felbuzdulva összegyűjtöttük, hogy milyen helyzetekkel szembesülünk és megpróbálunk közösen megoldást is találni ezekre a kellemetlen szituációkra.

Néhány évvel ezelőtt, amikor a férjemmel elkezdtük tudatosabban szervezni az életünket, az első lépés az étkezési szokásaink megreformálása volt. Ezt a lépést félig-meddig a kényszer szülte, mert kiderült, hogy a sorozatos szédüléses, pánikos rosszulléteim mögött vércukoringadozás és inzulinrezisztencia áll, a férjem pedig laktózérzékeny. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kizárólag teljes kiőrlésű pékárut, tésztafélét fogyasztok, cukortartalmú ételeket nem eszem, gyümölcsöt is csak meghatározott időpontban, mindemellett pedig rengeteg zöldséget fogyasztok.

A húsfogyasztásról teljesen leszoktam, mert sajnos emésztési problémáim vannak tőle, halat azonban időnként eszem.

A fentiekből is kiderül, hogy ezek az étkezési szokások köszönőviszonyban sincsenek a hagyományos magyar konyha fogásaival. Mondanom sem kell, hogy örök probléma van a családlátogatások és ünnepek alkalmával, amikor sorra visszautasítom a kínált ételeket. Nem arról van szó, hogy nem szeretem őket, de sajnos olyan rosszul leszek, ha nem az állapotomnak megfelelő ételeket fogyasztom, hogy szó szerint hetekbe telik, amíg visszaáll az anyagcserém a megfelelő kerékvágásba.

A sorozatos visszautasításaim hatására, egy-két dologban már változtatott a rokonság (pl. fehér kenyér helyett, teljes kiőrlésű változattal is készülnek) de anyósom például rendíthetetlenül ragaszkodik a megszokott fogásokhoz. Erre azt a megoldást találtuk ki, hogy ha meglátogatjuk, el szoktunk menni bevásárolni, és veszünk sok zöldséget, gyümölcsöt és mindenféle egészséges dolgot, hogy neki is maradjon későbbre.

Múltkor már azt is elértük, hogy félve bár, de megkóstolta az avokádót is, és nagy meglepetésünkre még ízlett is neki.

Nálunk az egyik legnagyobb ellentét a hulladék különválogatásával kapcsolatban van. Számomra nagyon sokat jelent, hogy ha már termelek szemetet, legalább próbáljam meg minél körültekintőbben tenni azt. A kisfiunk miatt nagyon sok palackozott vizet fogyasztunk, ez már önmagában rendkívül sok újrahasznosítható hulladékot jelent. A dolgok egyszerűsítése végett kialakítottam egy “szelektív sarkot”, ahol mind a papír-üveg-illetve műanyag hulladékot különálló edényben gyűjthetjük, ennek ellenére számtalanszor kell veszekednem életem párjával, hogy miért dobja az újságokat, befőttesüvegeket és társaikat a szeméttelepre küldendő gyűjtőládába.

De nem adom fel, és remélem, hogy a sorozatos emlékeztetések előbb-utóbb célra vezetnek. Kisebb sikereket már így is elértem, hiszen műanyag zacskók helyett már Ő is textilzsákkal megy bevásárolni, és a palackok is a megfelelő hely közelében landolnak.

A folytatást ide kattintva olvashatjátok >>>