Lélek

Ki boldog, és ki az, aki csak annak látszik?

Sokan, sok helyen próbálkoztak már a boldogság meghatározásával – több-kevesebb sikerrel. Nem is ez a célunk most, mert hogyan tudnánk megmondani mi, mi is a boldogság, amikor megannyi bölcs gondolkodó megtette ezt már előttünk, aztán vagy egyetértünk velük, vagy nem. És persze rögtön felmerül a kérdés, hogy és akkor mi újság az örömmel, van-e különbség a kettő között, és ha igen, akkor vajon micsoda.

vous - 2023.09.28.
Ki boldog, és ki az, aki csak annak látszik?

Eszembe jutott egy ismerősöm, aki folyton mosolygott, amikor találkoztunk. (Már jó ideje nem láttam személyesen.) Akiről csak olyan emlékképet tudok felidézni, hogy mosolygott vagy nevetett. Még akkor is, amikor a szeme mást mondott. Merthogy volt olyan is, amikor bár mosolygott, de valahogy nem volt összhang az arcán. Olyankor előfordult, hogy csak néztem, és kerestem a hibát, hogy mi is az, ami nem stimmel, ami nem illik oda. Aztán rájöttem, hogy a szeme. Az jobban árulkodott mindennél. Azon látszott, hogy más az, amit mutat, és más az, amit érez. Le is vontam magamnak a következtetést: nem feltétlenül boldog az, aki mindig mosolyog.

De akkor ki?

Ha a folyton mosolygós, megkockáztatom: folyton vidám emberek nem boldogok, akkor két kérdés merül fel bennem. Az egyik, hogy miért erőltetik az állandó mosolyt, hiszen mindenki megértené, hogy néha nekik is lehet rosszkedvük, rossz napjuk – mindenkinek van. Fárasztó lehet egy mosolygós álarcot viselni nap mint nap, nem beszélve arról, hogy felesleges, különösen a barátaink előtt… Vagyis nem mindegy, hogy boldog-e valaki, vagy csak annak látszik… A másik kérdés pedig az, hogy akkor ki a boldog.

Forrás: Canva

Egyáltalán: mi az?

Szokták azt is mondani, hogy a boldogság az, amikor mindenünk megvan, amit csak szeretnénk. Vagy még annál is több. És bármi eszünkbe jut, azt be- vagy megszerezzük, és felhalmozzuk, aztán kidobjuk, és újat veszünk. Hogy boldogság birtokolni. Pedig mennyi olyan sorsot látni, ahol az élet adott, mindent, és a boldogság valahogy mégis elkerülte a házat. Mert állítólag nem az a boldogság, ha mindent akarunk, hanem az, ha azt akarjuk, amink van. Szerintem a birtoklás nem feltétlenül ad boldogságot, az az érzés ennél sokkal mélyebb, ennél sokkal több kell hogy legyen. A boldogságban benne van a lélek, a birtoklásban azonban nincs. De ha egy szép csizma, kabát, autó, lakás, nyaraló nem okozhat boldogságot (talán örömet, és azt is csak egy ideig), akkor mi?

Akárhogy is gondolkozom, csak az jut eszembe, hogy a boldogság egy hosszabb, tartósabb állapot. Amikor az ember nyugodt, nem érzi szükségét semminek, és talán senkinek sem, mert mindennel, ami a létezéséhez szükséges, azzal rendelkezik. Mindenből annyi van neki, amennyire szüksége van, se több, se kevesebb. Ez jó lehet. De mennyire nehéz lehet megtalálni azt az ideális állapotot, amikor már valamiből nem akarunk többet! Amikor ismerjük a mértéket, amikor tudunk nemet mondani, amikor a felesleget nem felhalmozzuk, hanem másnak adjuk. Jó lenne hinni, hogy a körülöttünk élő emberek között többen is megtapasztalták már ezt a boldogságot.

Címkék: #boldog #boldogság
Ajánlott cikkek