A tapasztalatokat nem egy házassági tanácsadó osztotta meg a közönséggel, hanem egy átlagember, Meredith Masony, aki úgy érezte, hogy 12 év után leírja azt a 12 dolgot, amit megtapasztalt az évek során.
Akárhogy is szeretnénk, a szeretet, a szerelem megváltozik két ember között, akik összekötik az életüket. Ahogyan az idővel egyébként is módosulnak az érzelmek, úgy a házasságkötés után is. Ez nem azt jelenti, hogy rosszabb lesz a helyzet, sőt! Sokkal bensőségesebb, segítőbb és támogatóbb lesz a szeretet Meredith szerint.
Hiába szereljük fel az otthonunkat a legmodernebb masinákkal, minden elromlik egyszer. Jó, ha van a háznál valaki, aki meg tudja szerelni ezeket az eszközöket. Mindenesetre készüljünk fel arra, hogy a tárgyak tönkremennek.
Házasság után megváltozunk, nemcsak mi, a partnerünk is. A változás inkább fejlődés, jobban megismerjük önmagunkat, túl vagyunk jó pár kompromisszumon és alkalmazkodáson, vitán és megbocsátáson.
A szülővé válás is megváltoztatja az embert – általában pozitív fejlődésen megyünk keresztül. A lemondások, áldozatok megváltoztatják az embert, ne féljünk tőle, inkább figyeljük érdeklődéssel ezeket a változásokat.
Talán közhelynek hangzik, de házasság után egyértelműen nyilvánvalóvá válik, hogy a másik szeretetét nem lehet megvásárolni. A kis meglepetések és apró ajándékok örömet okozhatnak, de a problémákat nem oldják meg.
Hogy ne laposodjon el a kapcsolatunk és megmaradjon a romantika, azért tenni kell. A randevúk pedig tökéletesek arra, hogy megőrizzük a tüzet. Nem muszáj elmenni otthonról, egy meghitt vacsora gyertyafénnyel is megteszi.
Lehet, hogy kevesebbszer bújunk össze, de a mennyiség átalakul és a minőség javára. Ne aggódjunk, amiért ritkábban szeretkezünk a párunkkal, inkább értékeljük, hogy az együttlét bensőségesebb és szeretet teljesebb.
Sokféle félelemmel és aggodalommal élhetjük a napjainkat, míg a házasságban valahogy rájövünk, hogy fölösleges a sok félelem, és kiderülnek, hogy mik az igazán fontos dolgok – legyen szó a külsőnkről, a jövőről, vagy bármiről.
Talán furcsának tűnhet, de valóban így van a szerző szerint. Fontos beszélni és beszélgetni a másikkal, hogy megtudjuk, mi foglalkoztatja, mi bántja. Ugyanakkor hallgatni is tudni kell. Hagyjuk a másikat, hogy akkor mondja el, ami foglalkoztatja, amikor ő is úgy érzi, hogy felkészült elmondani.
Két ember közötti szeretet sok nevetéssel és viccelődéssel jár, amitől minden sokkal szebb és könnyebb lehet. Bármi is történik velünk, inkább nevessünk, mint sírjunk.
Könnyűnek tűnik, de annál nehezebb, mert egy idő után minden automatikussá és magától értetődővé válik. Mégis muszáj odafigyelni erre, és nem szabad elfelejteni, hogy kimondjuk azt a szót, „köszönöm”, ráadásul minden adandó alkalommal, amikor csak szükséges.
Mindig azt gondoljuk, hogy minden kezdet nehéz és majd idővel minden könnyebb lesz. Aztán kiderül, hogy mégsem, vagy ha egy probléma megszűnik, jön másik helyette. Nem könnyebb, csak másabb lesz minden, de ez így van rendjén. Éppen ezért is különösen fontos, hogy észrevegyük a jó dolgokat és értékeljük is azokat.