Mégis, még mindig nagyon sokan egyszerűen nem vesznek tudomást arról, hogy adóforintjai egy igenis kézzelfogható részét konkrét célra adományozhatják.
Pedig ha van valami, ami társadalmi szintem megvalósítható összefogás, akkor ez, ez a bizonyos 1% – ról való döntés, ez bizony az.

Sokszor nem közöny áll a háttérben, nem is tudatos elutasítás, csak valamiért nem számolnak utána, hogy a saját 1%, az mekkora összegre rúg. Elárulom. Sokat ér.

Akkor is, ha az csak 1000-3000 forintnyi tétel, mert ha ezt a pénzt sokan (százan, ezren, ötezren) ugyan arra a célra adományozzuk, akkor bizony az már tétel. Tétel és nagy érték annak az alapítványnak, segítő szervnek, egyesületnek… valamilyen nonprofit szervezetnek, amely e nélkül az összeg nélkül lehúzhatná a rolót. 

Hogy döntsem el, hova menjen a pénz?
Nagyon egyszerű: dönts a szíved szerint. Ha beteg gyerekeken szeretnél segíteni, tedd azt, ha családokat támogatnál, keress ilyen szervezetet, ha az állatok védelme a szívügyed, akkor dönts eszerint. Az is lehet, hogy személyesen is ismersz olyan alapítványt (annak valamely munkatársát), amely számodra szimpatikus ügyet karol fel. Kérdezz a munkájukról, kérdezz arra is rá, mire költik az évente érkező 1%-os, a közös összefogás forintjait. Hamar szembesülhetsz azzal, hogy sok esetben az egyik fő forrása, működésük motorja az a pénz. 

Február van, már közelegnek az adóbevallási határidők, munkavállalóként, vállalkozóként ezzel a kérdéssel mindenképp foglalkozni kell, szánjunk 5 percet az 1%-ra is. Megéri. Közös ügyünk.