Pezsgő

Minden, ami pezseg

Gyerekkorom legretróbb élményeinek egyike a robbanós cukorka.

Meg a pezsgőpor. Meg a LI-MO por…. igen így írták, és így is hívtuk, és persze még véletlenül se készült belőle soha limonádé, ha gyerekkézbe került. Elnyaltuk, mire víz közelébe ért volna.

A nyelvünkön buborékot vető pezsgőpor málna és narancs ízű volt, a robbanós cukorkának meg fogalmam sincs, volt e íze. A robbanós cukorka olyan intenzív gasztroélmény, amihez nem kapcsol ízeket az emlékezet, csak a szúrás érzése maradt meg, meg az izgalmas félelem, vajon tud e akkorát robbanni, hogy na……

Aztán a napon érlelődő paradicsom forró leve is pezsgett, ha azonmód, a szárról letépése után, amúgy mosatlanul faltuk édességét. Talán el se tudják sokan képzelni, milyen óriási a különbség a bevásárló központban vásárolható kényszerérett paradicsom, meg a kerti paradicsom pezsgő, édes, forró levének íze között.

Aztán jött az első alkoholélmény is. Szilveszterkor. Szigorúan szilveszterkor és csak fél pohárral. Pezsgett. Naná!

És jött a szex. Ami pezseg. Édes. Forró és piros. Mint a robbanós cukorka. Mint a paradicsom. Mint a pezsgő.

Élet. Minden, ami pezseg.