hattyú

Angyalszárny-betegség: Ha jót akarsz a hattyúknak, hagyd békén őket

A Balaton partján élek. Minden évszakban itt vagyok, együtt élek a tóval nyáron és télen, tavasszal és ősszel is. Figyelem, mi történik vele és környezetében. Látom a megkergetett hattyúkat, a felriasztott vadkacsákat. Az almacsutkával megdobált sirályokat is. A siklók menekülését.

Azt is látom, amikor a kishattyúkat akarják megfogni a gyerekek, mert olyan CUKIK a kishattyúk, hogy azokat egyszerűen el kell kapni. Látom a hattyúanyák dühét olyankor és tehetetlenségét. Azt is, amikor végre nagy szárnycsapásokkal közbeavatkoznak és rárohannak az ellenségre. Ránk. Emberekre, akik feldúljuk élőhelyük békéjét.

Pedig lehetne látogatni a Balatont, vendégeskedni a tó partján másként is, sokkal békésebben, tapintatosabb módon. Figyelni a környezetre, az ott élő (minden évszakban a tóval együtt lélegző) állatok igényeire. Tiszteletben tartani életterüket, költőhelyüket, figyelemmel kísérni, de nem megzavarni utódgondozásukat.

És leginkább.... nem kellene etetni őket kenyérrel. Mogyoróval és mogyoróhéjjal, szalámidarabokkal és az előző napról maradt sült szalonnával, palacsintával meg a hideg lángos maradékával. Mert árt nekik. Mert nem teszünk jót velük.... szegény, éhesnek tűnő (nem éhes) madarakkal. 

Ahogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapja írja : "A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól.

Ezért etetésük nem hasznos, mert:

  • a hosszú ideje (hónapok, évek óta) tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van ("angyalszárny-betegség");
  • a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
  • növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
  • önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
  • elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
  • szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt ("elmocsarasodás");
  • növeli a fajok közötti hibridizációt;
  • rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
  • a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet."

A vízimadarak etetésével kapcsolatos további gondolatokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlap oldalán találhattok. Olvassátok el. Szerintünk nyáron, főleg akik természetes vízpartokra tervezik nyaralásukat, az egyik leghasznosabb információkat tartalmazó oldal.