Másként szeretünk mindannyian, bár ismerjük rég a szeretetnyelv kategorizálását, ennek számtalan variációját alkalmazzuk kapcsolatainkban. Úgy szeretünk, ahogy tudunk.
És nem csak a párkapcsolatban, MINDEN emberi kapcsolatban jellemez minket szeretetnyelvünk. Olyan, mint egy érzelmi ujjlenyomat. Talán mindenki családjában van egy nagymama, aki húslevessel fejezte kis szeretetét a többiek felé. Ő volt az, aki MEGFŐZTE a családot, akinek viaszosvászon asztalterítője mellett elcsitultak a viták, kibékültek a haragos felek, ahol megvigasztalódott az unoka, begyógyultak sebek. Akinek kamillateája, meg a sparhelton készült fokhagymás pirítósa az, amelynek már a gondolata is meglágyítja a szíveket.
És emlékszünk biztosan valaki másra is, egy nagybácsira, akinek mindig frissen mosott kocsija csak arra várt, hogy felberreghessen- mert az a nagybácsi volt a család örökké készenlétben lévő sofőrje, aki ezzel, így fejezte ki szeretetét a családja felé, pedig egyébként szűkszavú ember volt, morgását alig lehetett érteni, és soha nem nevetett a gyerekekre. De volt, ott volt, ugrott, ha kellett.
Meg volt és van a bohóc – aki humorral szeret
Az összejövetelek esetleges feszültségét egy pillanat alatt veszi el célzottan ügyes beszólásaival, vagy azzal, hogy a fején, a hátán, a karjain lógnak a gyerekek. Megy a móka, a csikizés, a fogócska…… ő így szeret. Mókamester üzemmódban.
És van az apuka, aki retteg, hogy baj éri szeretteit, ezért folyton túlfélt, de a lelke mindig jelen van: ő az, akinek a lábához oda lehet kuporodni és elmondani MINDENT. Ő az, aki a hallgatásával, értő figyelmével szeret.
Meg az anyuka, aki kimossa a ruhákat azonnal, súrol, mos és vasal – ő tiszta otthonnal, öblítő illattal, gondoskodással szeret. És öleléssel. Hipószagú a keze, de el nem cserélnénk semmivel azt a kezet.
És vagyunk mindannyian, akik bukdácsolunk a szeretetnyelvek között. Értjük, nem értjük, viszonozzuk valahogy. Úgy, ahogy mi tudjuk. Néha sok a másik áradása, túl sok a szó, az ölelés, túl illatos a ruha, nem tudunk már többet enni a húslevesből. Mégis tudjuk mit jelent mindez. Szavakkal ki nem fejezhető. A nyelven túli nyelv. Család. Onnan hozunk mindent és aztán visszük tovább tőlük független emberi kapcsolatainkba, a párkapcsolatokba is.
És kell egy kis idő, mire ráébred majd a párunk, hogy mi a húsleves gőzével üzenjük…. már nem haragszunk. Frissen mosott ruhával üzenjük azt, hogy szívből szeretünk és ha megöleljük, az többet ér mindennél.
Adjunk időt a másiknak, hogy megtanulja nyelvünket, és figyeljünk nagyon…. nála mit üzennek a gesztusok. Csak így érdemes.
