Óvatosan mászott fel a magasba. Egyre-egyre magasabbra ért, minden kis kiszögellésbe belekapaszkodott, húzta magát erővel.
Rúgta magát még nagyobb erővel, csak emelkedett egyre magasabbra, olyan magasra, amilyenről azelőtt csak álmodott.
Ruhája merő por volt, a nadrágja felgyűrődött, a pólója a hasán vetett ráncot. Nem volt biztonságban. Nem volt kötél a derekán, nem védték kapcsok, a mászógépről nem is hallott. SZABADON mászott, veszélyesen, kockázatot vállalva. Aki látta volna, remegve kiáltott volna utána – ne tovább! Elég! Gyere vissza! Nincs ott semmi, amit innen, lentről ne láthatnál! Túl magasra érsz! Lezuhansz!
De ő már túl volt azon a ponton, ahol eldönthette, hogy előre vagy vissza. Mindkét választás egyforma kihívással, ugyanakkora veszéllyel járt. Ment hát tovább előre, szinte vakon, tapogatózva a biztosabb fogás után. Szinte centiről centire haladt, csúszott a keze, lába néha kicsúszott alóla. Olyankor csak úgy lógott a levegőben – szívdobogva, amíg lábujjai újra nem találtak egy kicsi felületet, ahol szilárdan megtámaszkodhatott. Ment kitartóan, előre, felfelé – nem volt visszaút, de nem is akarta volna. Túl csábító volt a magasság, az adrenalin csak úgy száguldott az ereiben. Hősnek érezte magát.
Végül egyetlen, hatalmas lendülettel felért.
Aztán felállt és diadalmasan körülnézett. Soha nem érzett még ilyen óriási örömöt. Mindent elért, amit csak akart. Nem volt többé akadály előtte. A LEHETETLEN csak egy üres szólam csupán. Többé nem hallgat másokra. Senkire, aki visszatartaná. A sok jajveszékelőre. Az utána kurjongatókra. Senkire, aki visszahúzná, akadályozná, letörné lendületes erejű szárnyait. Nem kell a sok okoskodó, hagyják őt a bölcs tanácsokkal…….
A háta mögött, az ablakon túl, dús lombú fákat rázott a szél, Oldalt húzódtak a polcok, tele a tiltott tárgyakkal. Törékeny képekkel, csecsebecsékkel. Azokat egy mozdulattal lerántotta, majd a lelkében kinyíltak a szárnyak és ő a mélybe vetette magát.
Csak repült, csak repült…. a szülei ágyáról, a puha szőnyegre.
Felállt aztán és újra mászni kezdett föl, föl, egyre magasabbra. Újra és újra.
Nem tehet másként. Alig egy éves csupán.
