Mindenki rohan. Szalad a párod, te is sietsz épp valahova, múlnak a percek, és úgy érzed nincs idő semmire. Nincs idő reggel IGAZI búcsúzásra, este IGAZI hazaérkezésre. Hozzá. A másikhoz, akit szeretsz, aki szeret téged. Akivel összekötötted az életed. Nincs érintés. Nincs simogatás. Gyors puszi reggel este, szigorúan a száj sarkára, éppen csak leheletnyi, nehogy már kedvet kapjon a másik.
Fáradt vagy. Hajszolt vagy. Kiábrándult vagy. Lassan elszürkülnek a hétköznapok. Valami hiányzik. Valami elveszett, de hiába kutatod nem esik le a LEGKÉZENFEKVŐBB dolog. Az igazi hiány.
A szeretet érintése.
A lényeg.
Az ok, amiért végül is amellett kötöttél aki mellett vagy.
Akit már nem ölelsz, nem simogatsz.
Aki már nem ölel, nem simogat.
Nem fűzitek össze az ujjaitokat csak úgy, filmnézés közben. Nem ér össze bizsergetően a nagylábujjatok. Nincs nagykifli, nagykifli elalvásnál, mert túl meleg, kényelmetlen, zsibbasztó.
Egy házban, egy szobában, egy ágyban is egyedül alszotok el, és reggel egyedül ébredtek.
Miért?
Az ÉRINTŐ azért született, hogy felfedezzétek az érintés gyönyörű, szeretetet áramoltató erejét újra párkapcsolatban, családban, barátok között, emberi közösségekben.
Érintsetek, öleljetek, szeressetek újra. Nincs más eszköz, amely ennyire jó lenne, ilyen sokat adna, ennyire KÉZENFEKVŐ lenne, mint az érintés. Mindig veletek van. Csak a kezeteket kell kinyújtani a másik felé.
És a lelketeket is ktitárhatjátok vele, beengedhettek szép érzéseket, élményeket. Közösen fogadhattok be olyan simogatásokat, amelytől többek lesztek. Egy tánc, egy esti mese, egy utazás, vagy csak egy beszélgetés egy őszi estén, egy mécses fényénél is sokat adhat – az ÉRINTÉS mellett. Szeressétek egymást, érintsétek egymást, a gyerekiteket, a barátokat, a szüleiteket. Ne teljen el úgy nap, hogy nem "szólítjátok" meg a szeretet nyelvén egymást.
Először, vagy újra, meg újra meg újra és újra.
