Ha pénzt kaptam volna minden egyes alkalommal, amikor azt hallottam valakitől, hogy „de hát ő férfiból van”, már rég gazdag lehetnék…
Amikor végre akad egy kis szabadidőnk barátnőinkre, akkor bizony számos téma előkerül a tarsolyunkból. Szívesen beszélünk a mindennapokról, a családról, na és persze a férfiakról! Jó érzés elpanaszolni bánatunkat, főként egy olyan társunknak, aki megérti, min is megyünk keresztül. De van egy mondat, amitől egyszerűen kiráz a hideg, és már nem bírom tovább hallgatni.
Azt hiszem, nem kell bemutatni azokat a férfiakat (már tisztelet a kivételnek), akik nem igazán segítenek be az otthoni házimunkába. Gyakran megesik, hogy annyira fáradtak vagyunk, hogy a mosogatás nem az első dolgunk, ha hazatérünk, vagy két büfiztetés között nem ezt választanánk kikapcsolódásnak. Ha pedig megemlítem, hogy akár a párom is elmosogathatna, de sosem teszi, mindjárt jön is a válasz: jó, de hát ő férfiból van!
Na és aztán?!
Férfiként ő is kávézik reggel, és megeszi az ebédet, ami után nem egy koszos edény marad a konyhában. Miért gondolja bárki is úgy, hogy ezt csak a nőnek kell elvégeznie?
De ha így állunk, akkor ott vannak a „férfimunkák”, teszem azt egy villanykörte csere, vagy felfúrni a falra egy szép képet, esetleg levinni a szemetet. Kérdem én, miért kell ezekre az apró dolgokra is napokat, vagy akár heteket várnunk? Ja igen! Mert ő férfiból van! Szóval akkor nekem sem kell főzni vagy takarítani? Érdekes, hogy visszafele ez nem működik…
Elfelejtett évforduló? Ki nem mondott szavak? Semmi gond, mert férfiból van! Igaz?
Annyit változott a világ, a nemi szerepek, és mégis ez a mondat mindig valahogy betalál, és egyáltalán nem vagyok képes elfogadni. Miért tekinthető mentségnek az, ha valaki férfi? Így is rengeteg privilégium jár nekik, és akkor még egymást közt is csak elengedjük a lustaságukat, vagy a sértettségünket azért, mert férfiból van?
Ez nálam nem kifogás!
Valahogy ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ha éppen fiam születik, akkor majd ezt a példát látja ő is, és ezt egyáltalán nem szeretném. Nem azt mondom, hogy minden férfit egy házitündérkévé kell varázsolni, csak azt, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyekbe nekik is be kell segíteni otthon, és ezek alól a kötelezettségek alól nem mentesülhetnek, csak azért, mert férfiak…
Sajnos ezek a sztereotípiák nem fognak olyan könnyen a feledés homályába merülni, de egyet megtehetünk: ne keressük a mentséget. Amíg lesznek olyan nők, akik lerendezik azzal, hogy: Mit vársz tőle? Pasiból van! Addig bizony ők ki fogják élvezni a helyzetet a kanapé kényelméből, míg a párjuk rendbe teszi a házat.
