karacsony2

Az első karácsony nélküled: Ugye nézel minket fentről és vigyázol ránk?

Sajnos, ahogy telik az idő az ünnepi asztalnál felbukkan egy-egy üres szék. Ha ezekre a gazdátlan ülőhelyekre nézünk, pótolhatatlan emlékek igyekeznek a szívünkben tátongó űrt betölteni. Vannak, akik már nem ünnepelhetnek velünk, most rájuk emlékezünk.

Olyan élénken él bennem a gyerekkorom, mintha csak tegnap lett volna, ahogy kisgyerekként futok a szánkóért, hogy én ülhessek előre, hogy a legjobb kilátásom legyen az úton. A nővérem mögöttem ült, és a száját tátogatva kéményeset játszott. Boldog pillanatok voltak ezek.

karacsony
Gyerekkorom boldog pillanatai élénken élnek bennem.
Forrás:
Unsplash.com

Édesapánk volt a legjobb szánhúzó, mindig erősen kapaszkodtunk, miközben csípte az arcunkat a hideg tél a szánkó szélsebes siklása miatt. Az ablakokban elhelyezett díszek csak még jobban bevilágították a havas utcát, amely a nagyszülőkhöz vezetett.

Még mindig hallom a kisharang hangját, amire a karácsonyi számokat énekeltük, hogy jelezzük a Jézuskának, mi már nagyon várjuk őt. Érzem a gyertyák illatát, és szegfűszegét is, amelyek a narancsba voltak tűzdelve, hogy még ünnepibb legyen a szoba hangulata. Nem felejtem a mézeskalács ízét sem, amit gondos kezek készítettek. Azok a kezek, amelyeket már nem érinthetek meg…

Ezek a pillanatok olyan gyorsan elszálltak az életemből, és velük szálltatok ti is őrangyalként az égbe.

Csak az emlékek maradtak, a pótolhatatlan, gyönyörű emléketek, amely minden szenteste még fájdalmasabban sajog fel a szívemben. Azt kívánom, bárcsak visszamehetnék ezekre az ártatlan estékre, amikor még együtt volt az egész család, és még egyszer átélhetném őket. De sajnos nem lehet.

Új emlékek várnak rám, tudom. Szépek és időtállóak. Most én vagyok az, aki a kisharangot csengeti, és ünnepi illattal tölti be a szobát a karácsonyfa körül. Lépésről lépésre követem a titkos receptet, remélve, hogy olyan boldogsággal eszik majd a gyerekek, ahogy azt mi is tettük.

Ugye néztek minket onnan fentről és vigyáztok ránk, mint annak idején?

A történeteinkben tovább éltek, a gyermekek szívében is pislákol fényetek. De amikor az ünnepi hangulat elcsendesedik, a kicsik már mélyen alszanak, én itt ülök a fa mellett, és gyerekszívvel kívánom a Jézuskától: bárcsak itt lennétek!