terhes lánycover

Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, ütöttem a hasam, hogy elvetéljek

Még tini voltam, amikor eldöntöttem, nem lesz gyerekem. Tudtam, hogy nem nekem való, és féltem, hogy egyedül maradok vele. Nem bízom a férfiakban annyira, hogy bárkinek is szüljek, emellett pedig magamban sem, hogy képes lennék felnevelni egy gyereket. A baj mégis megtörtént.

Valakinek gyermekáldás, másnak teher. Utálom, amikor az emberek arról kérdeznek, mikor találom meg a lelki társam, mikor vállalok gyereket. Nem képesek megérteni, hogy ez számomra nem egy boldog jövőkép, inkább rémálom.

Már pár hónapja randizgattam egy sráccal, egész jól éreztem magam vele, viszont tudtam, hogy az együtt töltött idő véges lesz, nem az örök életen át tartó szerelmet találtam meg a személyében. A vele töltött idő azonban kellemes volt, valamint az együttlét is, el tudtam engedni magam a társaságában. Valószínűleg túlságosan is.

terhességi teszt
Mivel egyértelmű volt számomra, hogy a gyerek nem opció, természetesen halálra rémültem, és azonnal mentem a boltba tesztet venni.
Forrás:
Pexels

Már négy hónapja összejártam vele, amikor észrevettem, hogy késik a menstruációm. Mivel egyértelmű volt számomra, hogy a gyerek nem opció, természetesen halálra rémültem, és azonnal mentem a boltba tesztet venni. Otthon szaladtam is megcsinálni, ami visszaigazolta a félelmem. Terhes voltam.

A sokktól és a pániktól nem tudtam mit csinálni, ezért elkezdtem ütni a hasam, hogy elvetéljek. 

Fogalmam sincs honnan jött az ötlet, viszont abban a szituációban nem tudtam racionálisan gondolkodni.

Körülbelül két óra elteltével már hívtam is a nőgyógyászom.

Azt éltem át, amitől a legjobban féltem

Nem gondoltam, hogy ez meg fog történni velem, vallásos sem vagyok, hogy bármi visszatartson, mégis, szomorú voltam az abortusz után. Talán az zavart a leginkább, hogy nem volt más választásom. Mintha önmagam korlátoztam volna a fiatalkori énem elhatározásával, annak ellenére, hogy tudtam, a gyerekkel járó kötelezettségeket nem tudom vállalni. Jobb, hogy így alakult, ezt biztosan tudom.

A srác erről nem tudott semmit sem, ghostingoltam egy banális indokkal, miszerint: „Ez köztünk mégsem működik, nem veled van a baj, egyszerűen nem passzolunk.” Szerintem ő többet érzett, mert ezek után folyamatosan hívogatott, lehetetlennek tűnt, hogy lerázzam. Két hónappal később feladta szerencsére, csak addig kellett ignorálnom az üzeneteit.

Nem igazán tudom, mit érzek a történtekkel kapcsolatban, az biztos, hogy mély nyomot hagyott bennem. Egy ideig nem is randizgattam utána, kellett pár év, mire a dolgok visszatértek a régi kerékvágásba. Most már jól vagyok, és nem bánt, ami történt, inkább csak azt sajnálom, hogy az egészet végig kellett csinálnom.

Sári történetét Hargitai Alexandra jegyezte le.