Sad nő cover

A karácsonyi ajándékom buktatta le a férjemet, hogy megcsal

Nem tudom mikor voltam utoljára annyira boldog, mint aznap. Átjárta az otthonunkat a boldog, karácsonyi hangulat. De az este egészen más fordulatot hozott.

Elérkezett a december legszebb időszaka, a karácsony. Lázasan készültünk a szűk családi ünneplésre szenteste napján. Dávid, a férjem a fiúnkkal díszítette a fát, amíg én a kislányunkkal díszítettem a mézeskalácsokat. Már főtt a halászlé, a kacsa a sütőben volt, és minden készen állt az esti ünneplésre. Egyszerűen tökéletes volt! 

A gyerekek is boldogok voltak, nagyon várták az ajándékokat, egyenesbe jött a házasságunk is Dáviddal, minden a heléyre került. Egyedül az volt a zavaró tényező, hogy Dávidnak sokszor kellett túlóráznia esténként az irodában, és még most az ünnepek alatt is, de nem okoltam érte, hiszen nem tehetett róla. 

Vagyis azt hittem, nem tehet arról, hogy távol van..

Megterítettünk, megvacsoráztunk, ezután pedig következett az ajándékozás. A gyerekek is és én is majd kibújtunk a bőrünkből az izgatottság miatt, mert a férjem már hetek óta mondogatta mekkora meglepetés vár majd minket a fa alatt. Először megvártuk, amíg a gyerekek kibontottak mindent, és elkezdtek játszani, aztán pedig meghitten mi ajándékoztuk meg egymást. 

Ültünk a kanapén összebújva, amikor előhúztam egy kis dobozt, amit átadtam neki. Egy karóra volt benne, amit már hónapok óta emlegetett nekem, és már sehol sem lehetett kapni, de én megszereztem neki és bele gravíroztattam, hogy “Mérhetetlenül szeretlek”. Nagyon örült a meglepetésnek, rögtön felvette, és ezután fel is pattant mellőlem és átszaladt a hálószobába.

Hátratett kezekkel bújt elő az ajtó mögül, és huncut vigyorral az arcán ült vissza mellém.

Rám nézett, és elmondta, mennyire boldog, hogy sikerült megoldani a problémáinkat, úgy érzi kezdünk egyenesbe jönni a párterápiának köszönhetően, és hálás, hogy nem hagytam el a botlása miatt. Elmondta mennyire szeret, és átadta az ajándékot. 

Ajándék
Dávid elmondta mennyire szeret, és átadta az ajándékot.
Forrás:
Canva.com

Egy piros masnival átkötött doboz volt az. Dávid azt mondta menjek inkább be a hálóba és ott nyissam ki, mert lehet, nem kellene látniuk a gyerekeknek mi van benne. 

Bementem a hálóba, leültem az ágyunk szélére, és elkezdtem kikötni a masnit. Ahogy kinyitottam a dobozt egy gyönyörű selyempapírba csomagolt meglepetés várt. A papír egy elég vad, csipkés, fekete fehérnemű szettet és egy borítékot rejtett “Egyetlenemnek” felirattal. Először nem is foglalkoztam a borítékkal, hanem elkezdtem jobban szemügyre venni a szettet. Csalódott és értetlen voltam, mert egyáltalán nem az én stílusom volt, és méretben sem stimmelt a darab. Sajnos egy ideje már nem vagyok az a combfixes, push-upos és tangás típus…

Ennyire nem ismer már férjem, vagy célzásnak kellene vennem, hogy már ezt várja el tőlem? 

Ezután kinyitottam a borítékot, és akkor állt össze a kép, miért ez volt a dobozban. Az ajándékot nem nekem szánta a drága férjem, hanem egy “gyönyörű, kívánatos, zamatos” lánynak, akiről le akarja tépni az egészet miután meglátta benne, vagyis “Kedves Lilimnek”, ahogy a levélben állt. 

Ott abban a pillanatban omlott össze bennem egy egész világ, összetörtem, megsemmisültem. Nem tudtam felfogni, hogy azután az egyszeri futókaland után most megint megtörténik, így kell megtudnom és ráadásul szenteste. 

Mégis hogy tehette ezt velem, velünk, a családjával? Bámultam a levelet és azon gondolkoztam, hogy kerülhette el a figyelmemet, hogy nem vettem észre a jeleket és azt, ami az orrom előtt történik… Magamat okoltam, amiért nem tanulva a korábbi dolgokból hagytam, hogy újra megtegye ezt velem, velünk. Elkezdtek kavarogni bennem az érzések és a kérdések, hogy vajon miért történt meg megint. Ki ez a Lili egyáltalán, miért mondta, mennyire boldog velem, ha közben megcsal?

Miután már egy ideje a szobában voltam, Dávid bejött utánam, és ahogy meglátott engem az ágyon ülve ölemben a fehérneművel és kezemben a kedvesének szánt levéllel, hirtelen elfehéredett, és mefagyott, mintha szellemet látott volna. 

Odajött, leült mellém, és azt mondta, meg tudja magyarázni. Azt is mondta, nem jelent neki semmit a lány, csak úgy megtörtént az egész, és véletlenül váltak folyamatossá a randevúik. Nagyon szeret engem és a gyerekeinket, nem akar elveszíteni minket, egyszerűen csak magával ragadta őt az egész. Elmesélte, Lili mellett olyat érzett, amit mellettem már régóta nem... Újra olyan férfi lehetett, mint egykor, mellette pedig mindent jól csinált, nyugodt és felemelő volt időt eltöltenie vele. Ő volt Lilinek a szőke herceg. Ő nem nyaggatta a mindennapokkal járó problémákkal, az elkövetett hibáival, nem veszekedtek. Hirtelen újra azt a bizonyos “rózsaszín ködöt” érezte, amit velem az elején, és boldogabb lett ezáltal. 

Én továbbra is csak magam elé néztem, mert rá se bírtam nézni.

Válás
Zakatotlak a kínzó gondolataim, nem tudtam megszólalni, csak magam elé néztem, mert rá nem bírtam.
Forrás:
Canva.com

Zakatotlak a kínzó gondolataim, nem tudtam megszólalni, és csak az okozott meleg érzést, ahogy éreztem legördülni a könnyeimet az arcomon. Ennél tehetetlenebbnek és megtörtebbnek még nem éreztem magam, mint ott, abban a pillanatban. Amikor felnéztem, csak rémületet láttam Dávid könnyes szemeiben, láttam, fél attól, hogy elveszít, attól, hogy mi lesz most, hogyan tovább. Azt mondta, ha szeretjük egymást, ha szeretem még, akkor más nem számít, mert meg tudjuk menteni a házasságunkat, helyre fogja hozni, értem megváltozik, és véget vet Lilivel való kapcsolatának

Nos igen, a kapcsolatuknak… A mondandója elején még hinni akartam neki, belevágtam volna, mert teljes szívemből szeretem őt, a családunkat, azt amink van, vagyis volt, mert amint kimondta, hogy a kapcsolatuknak bennem elpattant valami. Ezek szerint nemcsak egy semmit sem jelentő, futó, alkalmi dologról van szó, hanem egy kapcsolatról… 

Ezután elmosolyodtam, az arcához nyúltam, hogy letöröljem a könnyeit, és ekkor nyitottak be a gyerekek. Odajöttek hozzánk az ágyhoz, hogy mit csinálunk, felelemeltük és beültettük őket az ölünkbe, és elmondtam nekik, hogy fontos dolgokról beszéltünk az apukájukkal.

Mosolyogva elmondtam nekik, hogy nagy változások lesznek az életünkben, boldogabbak leszünk együtt.

Nagyon megörültek a hírnek, és izgatottan visszamentek játszani. Én pedig mosolyogva visszanéztem a férjemre, és megkérdeztem mit gondol arról, amit mondtam. Azt mondta nagyon megnyugodott és nagyon örül, hogy így gondolok a jövőnkre. Felnevettem és mondtam, örülök, hogy így látja, mert el akarok válni tőle, hogy boldogabb, teljesebb életem legyen nekem is és a gyerekeknek is, olyan amilyet megérdemlünk, olyan, amilyet ő már nem tud nekünk megadni. 

Felálltam, és mielőtt kimentem volna a gyerekekhez játszani megkérdeztem tőle, hogy megérte-e neki ez az egész, és az, hogy ennyire figyelmetlen volt az ajándékozáskor. Mert aznap nemcsak előttem buktatta le magát, hanem Lili előtt is, aki a “Drága Feleségemnek” feliratú borítékot kaphatta meg, ami a nekem címzett levelet rejtette. 

Feltett mindent egy lapra és mindenét elvesztette.. Vajon megérte? 

Heni történetét Szabó Léda írta meg