Egyéb kategória

Egy dolgot javasolnék a fiatalon házasodóknak: Meneküljetek!

Mindenki tisztában van azzal, hogy milyen elsöprő erővel hat ránk a szerelem tinédzserkorban, egy dolgot azonban fontos leszögezni ezzel kapcsolatban. Nem kell rögtön hatalmas ígéretek közepette összekötni az életeteket szíved választottjával. Sőt…

vous - 2022.04.28.
Egy dolgot javasolnék a fiatalon házasodóknak: Meneküljetek!

19 éves voltam, amikor megismertem a férjemet. Előtte sosem volt egy komoly kapcsolatom sem, maximum néhány hónapig tartó komolytalan kalandozások, így engem is meglepett, hogy milyen elsöprő erővel hatott rám az első, igazi szerelem. Teljesen elvakítottak az érzéseim, és biztos voltam abban, hogy azon szerencsések körébe tartozom, akik fiatalon megtalálták életük párját.

Nem is tévedhettem volna nagyobbat…

Határtalan boldogságból a szürkeségbe

Egy éve voltunk együtt a párommal, amikor egy romantikus wellness hétvégén letérdelt elém, és feltette azt a bizonyos kérdést: lennék-e a felesége? Én pedig anélkül, hogy akár egy másodpercet is gondolkodtam volna, a nyakába borultam és igennel feleltem. A lakodalmat egy évvel később, szűk családi körben tartottuk meg. Én ekkor voltam 21 éves, a férjem pedig 22.

Visszagondolva, néha azt kívánom, hogy bárcsak kicsit jobban beleszóltak volna a szüleim ebbe az egészbe. Egyébként sem támogatták kifejezetten kettőnk házasságát a korunkból kifolyólag, de elég érettnek gondoltak minket ahhoz, hogy meghozzunk egy ilyen komoly döntést. Sajnos.

eskuvo1

A lakodalmat szűk családi körben tartottuk meg.
Forrás:
Pixabay

Azok a gondtalan házas évek…

A szerelmünket körüllengő rózsaszín köd lassan, de nagyon biztosan kezdett feloszlani az esküvő utáni néhány hónapban. A vízválasztó szerintem az a pont lehetett, amikor összeköltöztünk, és megpróbáltunk elkezdeni felépíteni egy közös életet. Bátran kijelenthetem, hogy megismerhettük a másik valódi arcát.

Sorozatos viták, kompromisszumok, kanapén alvások közepette próbáltuk összetartani a házasságunkat több-kevesebb sikerrel. Hálát adok minden felsőbb hatalomnak, hogy a gyermekvállalás gondolata meg sem fogalmazódott bennünk…

Csak a megszokás tartott össze minket

Bármilyen hihetetlennek is tűnhet, csak 9 év házasság után hoztuk meg azt a döntést, hogy külön utakon folytatjuk az életünket. Igyekeztük megoldani a felmerülő problémákat, hiszen megfogadtuk, hogy jóban-rosszban, de ahogy telt az idő be kellett látnunk, hogy ez nem fog tovább működni.

Én tettem meg az első lépést a válás felé. Magamnak is szégyelltem először bevallani, de régóta ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy mi van, ha vár rám odakint valaki más is… Valaki, akivel sokkal jobban passzolnak az elképzeléseink, az értékrendünk.

Ha egy dolgot javasolhatnék a fiatal pároknak az az lenne, hogy ne siessetek!

Hagyjatok időt magatoknak arra, hogy megismerjétek, de leginkább kiismerjétek a másik felet, és ne hagyjátok, hogy elvakítson a kezdeti rózsaszín köd. Tapasztaljatok meg minél több emberi tulajdonságot, minél több élethelyzetet.

Én már csak azt bánom, hogy 9 évembe került ez a felismerés…

Zita történetét Szatmári Gabriella dolgozta fel.

Ajánlott cikkek