Manapság egyre nagyobb divatja van a turis ruháknak és az újrahasznosításnak, amit valamilyen szinten meg tudok érteni, hiszen a fenntarthatóság számomra is fontos. De könyörgöm, hagy döntsem már el én, hogy hol szeretnék vásárolni anélkül, hogy megköveznének érte…
Imádok vásárolni, de az utóbbi időben elgondolkodtam azon, hogy a régi, shoppingolós hétvégéknek már szinte búcsút mondhatok. A barátaim, de még a családtagjaim is sokszor szóvá teszik, hogy micsoda pocséklás havonta ekkora összegeket költeni idióta göncökre, és hogy sokkal többet spórolhatnék, ha néha a turkálókban is körülnéznék. Na még mit nem…
A turizás jó dolog… valakinek
Én teljes mértékben megértem azokat az embereket, akik turkálókban vásárolnak akár anyagi, akár környezetvédelmi szempontokból. Én viszont nem ezek közé az emberek közé tartozom, és nem gondolom úgy, hogy emiatt úgy kéne rám nézni, mint a véres rongyra.
Szeretem a dizájner márkákat, imádom az új trendeket, és már ezek miatt sem vagyok hajlandó mások levetett gönceit hordani.
Lehet akármilyen jó állapotban az adott ruhadarab, ha egyszer undorodom attól, hogy mások ezt már viselték előttem. És senki ne jöjjön azzal, hogy létezik mosógép a világon, ettől nem lesz kevésbé vonzó a gondolat.
Reménytelen turkálások végtelen sora
Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért írok ilyen indulatosan egy olyan dologgal kapcsolatban, amiről semmilyen tapasztalatom nincsen. A kérdés jogos lenne, csakhogy a feltételezés nem igaz.
Tiniként rendszeresen jártam turkálóba az anyukámmal, akinek 4 gyermeket kellett eltartania, és messze nem voltunk olyan jó anyagi helyzetben, hogy márkás ruhákat vásároljunk magunknak. Ekkor fogalmazódott meg bennem az, hogy akár fegyvert is foghatnak a fejemhez, akkor sem fogom betenni a lábamat mégegyszer egy turiba.
Elhatároztam, hogy ha egyszer megengedhetem magamnak, sosem fogom sajnálni a pénzt az öltözködésemre.
A turikban sosem találtam meg azokat a ruhadarabokat, amiket kerestem, és ha találtam is valamit, szinte borítékolható volt, hogy nem lesz a méretemben. Az órákig tartó keresgélés, és az állandó csalódás pedig csak megerősített abban, hogy nincs erre szükségem.
Megértem, és tiszteletben tartom azoknak a döntését, akik a fast fashion boltok helyett a turkálókat választják. Vannak, akiket izgalomba hoz a keresgélés, és a gondolat, hogy milyen kincseket találhatnak, engem viszont az tesz boldoggá, ha besétálhatok a kedvenc ruhaboltomba. Olyan rossz ember lennék emiatt…?
