rajz3

A művészet mentette meg az életem: Egy hajszál választott el az öngyilkosságtól

Gyerekkorom óta meghatározó szerepe van a művészetnek az életemben. Imádtam rajzolni, táncolni, még az énekléssel is próbálkoztam tini koromban. Amikor beléptem a munkaerőpiacra, elhagytam ezeket a hobbikat, bár lehet, nem kellett volna.

Szeretem a munkámat, több barátom is van, és egy dorombolós macskával osztozom az albérletemen. Mindenem megvan, amire vágytam, a párkapcsolaton kívül. Eleinte hiányzott számomra, mostanra azonban beletörődtem, hogy egyedül fogok maradni a cicámmal. A helyzet felismerése azonban nem hozta el a várt megnyugvást.

A napi rutinom letudása után mindig hazamentem, megetettem a macskám, majd egyedül filmeztem, sorozatoztam. Néha találkoztam a barátaimmal, bár mindig a partnerükkel érkeztek, és boldogan csevegtek az új IKEA bútoraikról, a baba projektről, valamint az új kisállatukról.

Én nem tudtam túl sokat mesélni nekik, emiatt pedig sokszor kellemetlenül éreztem magam.

Tavaly nyáron a munkahelyemről nem haza mentem, hanem a gyógyszertárba, hogy vegyek magamnak nyugtatót. Csak a munkahelyi stressz kezelése miatt jutott eszembe, azonban hazafelé sétálva azon kaptam magam, hogy rengeteg tabletta van nálam, amit több gyógyszertárban vásároltam. Nem is igazán fogtam fel, hogy mire készülök, csak az motivált, hogy minél több tablettát szerezzek.

rajz
Amikor a tabletták után nyúltam, a macskám odaugrott az ölembe, ami teljesen kizökkentett.
Forrás:
Pexels.com

Amikor hazaértem, szokásosan megetettem a macskámat, majd bekapcsoltam egy relaxációs zenét, hogy kicsit ellazuljak. Amikor a tabletták után nyúltam, a macskám odaugrott az ölembe, ami teljesen kizökkentett.

A nyugtató helyett az asztalon lévő nyugtáért nyúltam, majd gyorsan kerestem magamnak egy ceruzát. A cicámat simogatva elkezdtem rajzolni a nyugtára. Először csak egy fát, majd egy egész tájképet.

Amikor azt befejeztem, egy újat kezdtem el, így pedig egész éjszaka csak rajzoltam. Teljesen eksztázisba estem az alkotás örömétől, a nyugtatókról el is feledkeztem.

Másnap reggel rettenetesen fáradt voltam, viszont boldogan indultam munkába. Megsimogattam a cicám, és körülnéztem a szobában, ami tele volt rajzokkal. Tudtam, a művészet iránti szeretetem, és a macskám megmentette az életemet.

Ezek után a képzőművészet, mint régi-új szenvedélyem előtérbe került, még egy tanfolyamra is beiratkoztam, ahol új barátokat tudtam szerezni. Itt végre nem a bútorok és a kisbabák a téma, hanem az alkotásé a főszerep.

Klaudia történetét Hargitai Alexandra jegyezte le.