szép nő

Miss Tökéletes - Csak ne kelljen vele hazamenni

Fényes haj, mindig sminkben, minden ruhát mintha rászabták volna - de mi van csukott ajtók mögött? Sokan hallottuk már, ha valami túl szép, túl tökéletes, hogy igaz legyen, akkor nagy eséllyel közel sem az.

Nőként nem idegen az, hogy megnézzük egymást, és egyből megfogalmazzuk a véleményünket. Ez nem mindig negatív, sőt. Lehet ezt egészséges irigységnek is hívni. Így voltam a Eszterrel is, akit az első munkahelyemen ismertem meg. Frissen mosott haj, tökéletes smink, élére vasalt blúzok. Az irodában és kívül is mindenki el volt ájulva tőle, hogy lehetett ilyen összeszedett valaki, és mindig jó megjelenésű.

Először én is így gondoltam, mindent megadtam volna, hogy olyan legyek mint ő.

Ez addig tartott, amíg át nem hívott egyszer munka után, hogy igyunk meg nála egy üveg bort és együnk egy pizzát. Kíváncsi voltam az otthonára, többször mesélt arról, hogy egyedül lakik mióta a szülei vidékre költöztek, és ráhagyták a panellakást. Arról is többször beszélt, hogy bár van egy kiadó szobája, valahogy hosszútávon sosem talált embert, akinek kiadhatná, pedig sokan voltak megnézni.

Forrás:
Pexels

Amint kinyitotta az ajtót, tátva maradt a szám a döbbenettől. Sosem voltam olyan ember, akinél mindig össze volt pakolva, de ekkora rendetlenséget maximum tévében láttam azokban a takarító műsorokban. Ott egyértelműen ez lenne az “Előtte” állapot.

Ruhák az ágyon, vásárlós szatyrok a földön, felhalmozott mosatlan a konyhában. Tányérok, amikre ki tudja mióta száradt rá az étel. Félig megevett szendvicsek - igen, többesszámban - a pulton, és csipszes zacskók a földön. 

Úgy éreztem magam, mint Ross a Jóbarátokban, amikor Cheryl lakásában jár.

Objektum doboz

Szerettem volna megmosni a kezemet mielőtt eszem, és reméltem, hogy a fürdőben talán jobb lesz a helyzet. A léc nem volt magasan, de ezt sem tudta megugrani. Sárgásodó vécécsésze, töménytelen hajmennyiség a földön, és nem hiszem, hogy valaha lemosta a mosdókagylót fogmosás után, ugyanis az egész szinte rászáradt fogkrém volt. Kicsit úgy éreztem, hogy a kinti piszok lemosása nem érne sokat, ha közben itt szedek össze valamit.

El nem tudtam képzelni, hogy egy ilyen szép lány, aki a munkájában és megjelenésre is mindig tökéletes, hogy tud ilyen körülmények között élni.

Feszengve ültem a kanapén, amiről leszedte a ruhákat, és egy kupacba tette az egyik konyhai székre. Legnagyobb meglepetésemre nem zavartatta magát, nem szabadkozott, hogy nincs rend. Olyan volt, mint általában. Bár szerettem vele beszélgetni, két óránál tovább nem bírtam maradni. Nagy bocsánatkérések közepette a kutyám sétáltatására fogtam, hogy haza kell mennem.

Forrás:
Canva

Otthon percekig mostam a kezemet és a ruháimat is, egyből elindítottam egy adag mosást. Nem gondoltam, hogy valaha eljön ez a nap, de nagyon motivált lettem, nekiálltam a saját lakásomat is takarítani. Bejárattól a fürdőig mindent kipucoltam, majd ültem a friss tisztítószer szagban.

Akkor megtanultam, hogy tényleg nem minden arany, ami fénylik.