hamburger

Disznótorok, életmódváltások: Amikor vegetáriánusként a disznózsírt rám erőltették, az ugyanis nem hús

Mindig akadnak olyan hétfők, amikor elhatározol valami nagy dolgot. Például, hogy megváltoztatod az egész életed, egészségesebben élsz, sportolni kezdesz, leszoksz az édességről, több zöldséget, gyümölcsöt eszel. Röviden: jobb emberré válsz – írja Judit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban É.Tóth Judit cikkét olvashatjátok.

Egy szürke hétfőn én is nagy dolgokra vállalkoztam. Elhatároztam, nem eszem többé húst és édességet, meg azt is, hogy futni kezdek

Nézzük, hogy ezek az nagy tervek hogyan valósultak meg:

  • Miért januárban akartam elkezdeni futni? A hónap felében esett, a másik felében röpködtek a mínuszok. Kitartásom még kevesebb akadt, MERT UTÁLOK FUTNI. 
  • Amikor elhatároztam, hogy nem eszem többé édességet, pontosan tudtam, hogy a terv halálra van ítélve, mert annyira édesszájú vagyok, hogy az édességmegvonás fizikai fájdalmat okoz. Ez a terv bukott meg a legkorábban. Futni néhányszor csak-csak elmentem, de csoki nélkül pontosan 25 órán át bírtam.
  • Vegetáriánus lettem. Teljesen lemondtam a húsról és a halról is. Mivel anyám és a nagymamám nem fogadták jól a döntésemet, ettem tojást és beletörődtem, ha a nagymamám zsírban sütötte ki a rántott zöldségeket. Ezt a kompromisszumot meg kellett kötnöm. 

Hogy valóban egészségesebb lettem-e ettől? Nem tudom.

Az elején leadtam pár kilót, és jól esett a tudat, hogy miattam kevesebb állatot ölnek meg. Akkoriban még nem gyötört a klímaszorongás, egyszerűen csak szerettem az állatokat, de leginkább magamat próbáltam néhány egészséges tettre inspirálni

vacsora
Baromi nehéz, ha olyan emberek vesznek körül, akik úgy gondolják, ha nem eszel húst, szembekerülsz a természet törvényeivel.
Forrás:
Unsplash

Ez egyébként baromi nehéz, ha olyan emberek vesznek körül, akik úgy gondolják, ha nem eszel húst, szembekerülsz a természet törvényeivel. Nehéz vitatkozni velük. Nem is akartam igazán, csak arra vágytam, hogy elfogadják a nézeteimet. Elfogadták, de a disznózsírt azért rámerőltették: az ugyanis nem hús. Erre nem tudtam mit mondani.

Abban az évben a nagymamám hatalmas karácsonyi vacsorát szervezett. Egy héttel korábban levágtak egy disznót, így még a süteményben is disznózsír volt.

Hájas süteményt sütött és a bejglitésztába is zsírt tett.

Emlékszem, egyszer másodikos koromban megengedték, hogy a disznótor miatt kimaradjak az iskolából. Azt hittem, életem legnagyobb megtiszteltetésében van részem. Hajnalban keltem, hogy még utoljára megnézzem a malacot, egy kocát, aminek egy fura fekete folt volt a jobb fülén. Aztán megérkezett a böllér, engem pedig a hálószobába száműztek, és a Minimaxot kellett néznem, míg a disznót ki nem belezték. A konyhában a szomszéd Gizi, nagymamám és két nővére tüsténkedtek, nem nagyon akadt hely a számomra. 

disznó
Nekik teljesen természetes volt, hogy a jószágokat megölik, hiszen azért nevelték őket.
Forrás:
Unsplash

Aztán feltálalták a hagymás vért forró citromos teával és friss kenyérrel. Nem akartam enni belőle, de nagymamám addig tukmálta, amíg végül beadtam a derekam.

Két falat után émelyegni kezdtem, úgyhogy nem erőltették tovább. 

Egyébként az egy havas téli nap volt. A hó a bokám fölé ért, ha nem lett volna teljesen széttaposva a hó az udvaron, hóembert is építhettem volna. Így viszont csak apró hógolyókat gyúrtam, és a nagypapámat figyeltem húsfeldolgozás közben. Megmutatták, hogyan kell kolbászt tölteni. Ez elsőre izgalmasnak tűnt, de a szagok nagyon zavartak.

A disznótor büdös. 

A karácsonyi vacsorán végig arra a napra gondoltam. A kettéhasított disznóra, a szagokra, a hangokra, az emberekre. Az egésznapos rituáléra, a pálinkába áztatott sült húsra, a Minimax-maratonra, a bolti aprósüteményre, a káromkodásokra, a koszos, letaposott hóra. A foltos kocára, akit azon a hajnalon még utoljára megnézhettem, majd nem sokkal később, nagyapám és a szomszéd Pista bácsi megették a fülét és a farkát.

A karácsonyi vacsorára egy pettyes disznót választottak. Az volt az utolsó disznótoros év, a nagyapámnak ugyanis deréksérve lett, ezért lemondott a disznótartásról. Aztán egyszer egy zsákban talált három kölyökmacskát, akiket mégis hazavitt. A macskák az utcán és a padláson éltek, de mindig kaphatóak voltak egy kis szeretetre. Ráadásul az egereket is levadászták, nagymama csak ezért tűrte meg őket.

Évek kellettek, hogy megértsem a haszonállattartás logikáját.

Nekik teljesen természetes volt, hogy a jószágokat megölik, hiszen azért nevelték őket. Egyiknek sem adtak nevet, és nem játszadoztak velük. Megtartották a távolságot, ami személytelenné tette a kapcsolatukat. Ezért tudtak még a süteménybe is disznózsírt tenni. Számukra ez volt a természet rendje.

A vegetarianizmus meg amolyan finnyás hóbort maradt.

Vendégszerző

Vendégszerzőket keresünk: Írj tartalmat a Vous.hu-ra!

Szívesen kipróbálnád magad a Vous szerzőjeként? Eljött a te időd! Ha van egy jó témád, dolgozd fel, küldd el nekünk, és megjelenik a Vous.hu-n!  A részleteket ITT olvashatod el!