pár

A barátom miatt lettem prűd?

Lassan a harmadik évfordulónk közeledik a barátommal, akivel imádjuk egymást, azonban nemrégiben olyan felfedezésre jutottam, amivel még mindig nem igazán tudok mit kezdeni: mióta vele járok, teljesen megváltoztam. Máshogy öltözködök és viselkedek, de még bizonyos dolgokról alkotott véleményem is jelentős fordulatot vett. Miért történt mindez?

Körülbelül egy hete történt, hogy hosszú idő után végre sikerült összehoznunk egy találkozót két régi barátnőmmel, akikkel bár teljesen különböző irányokba sodort az élet, mindig tudtuk folytatni onnan, ahol abbahagytuk. Az élethelyzetünk most is merőben eltér, ugyanis nemcsak a karrierünk, hanem a családi állapotunk is más: míg én már összeköltöztem a pasimmal, és vele képzelem el a jövőt, addig a barátnőim mindketten szinglik, az egyikőjüknek pedig nem áll szándékában változtatni ezen, ugyanis csak pár hónapja szakított.

Amikor megkérdeztem, hogy őt tényleg kielégítik-e a random egyéjszakás kalandok, és nem kéne inkább jobban tisztelnie magát, akkor aztán jött az éles válasz.
Amikor megkérdeztem, hogy őt tényleg kielégítik-e a random egyéjszakás kalandok, és nem kéne inkább jobban tisztelnie magát, akkor aztán jött az éles válasz.
Forrás:
Pexels

A borozgatás és nosztalgiázás során aztán szóba jött minden, néhány vadabb kaland elmesélése után pedig nem tudtam leplezni, hogy mennyire furcsállom az újfent egyedülálló barátnőm életstílusát. Amikor megkérdeztem, hogy őt tényleg kielégítik-e a random egyéjszakás kalandok, és nem kéne inkább jobban tisztelnie magát, akkor aztán jött az éles válasz.

„Neked mégis mi bajod van? Csak mert most először van egy komoly kapcsolatod már úgy érzed kioktathatsz? Nézz magadra, tiszta prűd lettél, mióta vele vagy.” 

Bár a válasza nagyon rosszul esett, kölcsönös bocsánatkéréssel szerencsére sikerült gyorsan túllépnünk a feszült helyzeten, azonban a szavai azóta sem hagynak nyugodni.

Mikor randizni kezdtem a barátommal egy nagyszájú, bevállalós csaj voltam, aki a világért sem töltött volna egy péntek, vagy szombat estét sem otthon, aki nem vetette meg a kirívóbb ruhákat, és szívesen ismerkedett kedvére. Ha visszagondolok a pasimmal való első randinkon viselt szettemre, és összehasonlítom azokkal a rucikkal, amiket a mostani vacsoráinkra veszek fel, a különbség szinte ég és föld. 

Már nem szeretek szórakozóhelyre járni, és sokszor kapom magam azon, hogy az utcán megvetően gondolok azokra a lányokra, akik valamilyen többet mutató outfitben mutatkoznak.

Ugyan úgy érzem, hogy a kapcsolatom során kialakult új preferenciáimat nem kell feladnom, hiszen miért is járnék bulizni, ha már nem ez nyújt örömöt, az nagyon zavar, hogy a barátnőm szerint ítélkező és prűd lettem. Öt évvel ezelőtt megvetettem volna a mostani énem, és azt gondoltam volna, hogy csak játssza az eszét, mert már szinte érzi a gyűrűt az ujján, mostani fejemmel pedig képtelen lennék úgy élni, mint annak idején.

Tényleg prűddé tett volna a kapcsolatom? 

Fanni történetét Varga Abigél dolgozta fel.