Egyéb kategória

Fejben dől el? Igen! – Avagy így fogadtam el magam

Az elmúlt egy évben megváltozott az életem – írja Anett, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Zadravecz Anett cikkét olvashatjátok.

vous - 2022.02.27.
Fejben dől el? Igen! – Avagy így fogadtam el magam

Ismerős az érzés, amikor eleged van mindenből, idegesen húzogatod a ruhád járkálás közben, kínosan érzed magad a kibuggyanó hurkáid miatt, és folyton a visszatükröződő felületeken méregeted magad? Netán vissza-visszatérő egészségügyi problémáid vannak, a kedved pedig úgy hullámzik mint a víz, ha belepottyantottak egy követ?

Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: nem vagy kibékülve önmagaddal. Bevallok valamit: én sem voltam.

Mindig is én voltam a duci lány. A szép arcú, mindenkivel kedves, visszahúzódó, de dundi lány. Küszködtem, fogadalmakat tettem, mi több, minden elérhető sportágba belevágtam fogyás céljából. A ruhák viszont soha nem úgy álltak rajtam, ahogyan másokon, ha leültem, mindig kibuggyant egy-két hurka, az edzések alatt pedig mindig én voltam az első, aki levegő után kapkodva vörös arccal megállt, hogy kifújja magát.

Világ életemben mindenki azt sulykolta belém, hogy le kellene már fogynom.

Persze, a letört kedvem láttán hozzátették: de legalább az arcom szép. Mit ne mondjak, nem voltak könnyű éveim sem a gimnáziumban, sem pedig az egyetem alatt. Mindezek mellett nyilván voltak barátaim, akik elfogadtak, a szüleim pedig sosem mondták ki nyíltan, mit gondolnak, hiszen ők sem voltak nádszál vékonyak. Erős csontozat, családi vonás – mondtam mindig magamnak hazudva.

Aztán valami változni kezdett. Elhittem azt, amit mások gondoltak rólam.

Szépen lassan életvidám kislányból egy örömtelen tini, majd boldogtalan felnőtt lettem. Észrevettem, hogy minden naplóbejegyzésem, minden apró mögöttes gondolatom a súlyom körül toporog. Ideges voltam és állandóan rosszkedvű. Aztán persze ott voltak az évek alatt kialakult önbizalomhiányom miatt felszaladt kilók. Egy idő után egyszerűen nem éreztem magamat kényelmesen a saját testemben.

szomorú tini

Szépen lassan életvidám kislányból egy örömtelen tini, majd boldogtalan felnőtt lettem.
Forrás:
Canva

Egy kattanás. Ennyi kellett ahhoz, hogy valami megváltozzon bennem. Biztosan ti is hallottátok már az örök aranymondást: ha tényleg akarod, tudsz változtatni. Butaságnak, mi több valami megfoghatatlan zen-mondatnak tűnik, ugye? Hogyisne, mintha a fogyás csak varázsütésre megtörténhetne

De mi lenne, ha azt mondanám, mégiscsak van ebben valami?

Nem hiába mondják, hogy meg kell érni dolgokra. Nekem évekre volt szükségem ahhoz, hogy meglássam, ki is vagyok valójában. Egy megkeseredett ember, akit mások véleménye formál, vagy egy szabad ember, aki mosolyogva nézi magát a tükörben? Én az utóbbit választottam.

Zadravecz Anett

Újév első napján döntöttem: én igenis boldog leszek! Nem leszek fiatalon megsavanyodott önbizalomhiányos nő!
Forrás:
Zadravecz Anett

2021.január 1-én eldöntöttem, hogy megnyomom a reset-gombot. Körülöttem a világ a feje tetejére állt, miért lenne olyan nagy dolog, ha én is ezt tenném? El tudtam képzelni magam boldogan. Újév első napján döntöttem: én igenis boldog leszek! Nem leszek fiatalon megsavanyodott önbizalomhiányos nő! Változtatni fogok!

Ehhez pedig nem kellett sem sebészi kés, sem sok tízezres kapszula, sem több hetes zarándok út.

Felvetődik a kérdés, na de, hogy lesz egy döntésből változás?

A válasz nagyon is egyszerű: nagyon könnyen! Onnantól kezdve, hogy minden döntéshelyzetbe belevontam önmagam, valahogy idővel én lettem az, aki irányít. ÉN voltam az, aki döntéseket hozott – mérlegelve a helyzeteket – nem pedig a rossz beidegződések, a falánk percek, a sürgető időhiány vagy éppenséggel a stressz. Volt, hogy nem kerülhettem el egy-egy negatív hatást, de tettem annak érdekében, hogy levezessem a felgyülemlett rossz érzéseket. Teret adtam új hobbiknak és kipróbáltam olyan dolgokat, amelyektől eddig visszatartott a súlyom.

Mosolygósabb lettem, az önbizalmam meg újra éledezni kezdett. Elfogadtam magam, ezzel pedig elértem, hogy mások is megláttak a védőpáncélom mögött. Az értékeimet hangsúlyoztam, az elért sikereim voltak mindig előttem. Nem hagytam, hogy a negatív gondolatok eluralkodjanak rajtam, a félelmeimet inkább kihívásként kezeltem. Újraépítettem magam. És végérvényben: megszerettem magam. Ne várd te sem, hogy majd valami jön és végre boldog leszel. Legyél TE az, aki tesz azért, hogy megtörténjen!

Vendégszerző

Vendégszerzőket keresünk: Írj tartalmat a Vous.hu-ra!

Szívesen kipróbálnád magad a Vous szerzőjeként? Eljött a te időd! Ha van egy jó témád, dolgozd fel, küldd el nekünk, és megjelenik a Vous.hu-n!  A részleteket ITT olvashatod el!

Ajánlott cikkek