melltartó nő

Ezért nem szeretik a pasik a push-up melltartót – de mióta is létezik?

Gondoltátok volna, hogy a legjobb barátnőnk, a melltartó csupán kicsit több mint 100 éves? Persze, már így is vénasszonynak számít, de azért meglepő, hogy csak ennyi éve segít minket jóban, rosszban. Támogatás ide vagy oda, azért mégis a világ egyik legjobb érzése, mikor otthon végre ledobhatjuk magunkról. Ez nemcsak nekünk jó, a pasik is imádják, ha megszabadulunk tőle, főleg a kipárnázott daraboktól, hiszen így fény derül az igazságra, feltárul Pandóra szelencéje.

A születése némileg elhúzódott

A melltartó üknagyanyja talán a fűző lehetne, illetve annak egy már továbbfejlesztett változata, az elöl kapcsos darab. Nagy előrelépés volt ez, hiszen így a nők már egyedül tudtak öltözködni. Micsoda luxus. A nagymama 1893-ban született meg, és léte Marie Tucek nevéhez fűződik. Ez a darab már két „zsebből” állt, kapoccsal, tépőzárral. Nem lehetett valami kényelmes és diszkrét viselet, ezért nem is igazán terjedt el. Az anyuka megszületésére viszonylag sokat vártak nőtársaink: 1914-ben Mary Phelps Jacob alkotta meg a mai melltartó tényleges ősét.

Egy bálba készülődött, amikor észrevette, hogy estélyi ruhájához nem passzol a merev fűző. Két zsebkendőt szalagokkal maga köré tekert, és elindult mulatni.

A találmánya annyira bejött, hogy már a bálban több megrendelést kapott az ott lévő hölgyektől. Egy évvel később szabadalmaztatta gyártmányát, majd a gyártási jogokat eladta a connecticuti Warner Brothers Corset Companynek (egy fűzőket gyártó cég), 1500 dollárért. Innentől elindult a melltartóőrület: a nők úgy dobták le fűzőiket, mint ahogyan Forrest Gumpról lepattant a lábmerevítő.

Leszorítani vagy kiemelni? Legyen vagy ne legyen?

A melltartó funkciója a kezdetekben kicsit más volt, leginkább a mellek leszorítására használták, hiszen a '20-as években nem volt divat a dús kebel. 1928-ban jött az áttörés egy orosz nőnek köszönhetően. Ida Rosenthal megalkotta az első kosaras darabot, amit már méretezve gyártottak. Majd 10 évig nyugi volt melltartó szinten, míg a '40-es években megérkezett a kipárnázott darab, a push-up őse, a kebelemelő fehérnemű. A korszak nagy kedvence volt, Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor és Brigitte Bardot is sűrűn viselte.

Forrás:
istock.com

Az újabb áttörés 1959-ben következett be, megérkezett a Lycra. Innentől kezdve mikroszálakkal ellátott, elasztikus anyagból gyártották a cicifixet. Ezek után nem volt megállás, megérkezett a pánt nélküli darab, és a melltartó a nők körében népszerűbb volt, mint eddig bármi. Egészen Woodstockig. A hippimozgalom idején a melltartónak csökkent a népszerűsége, az igazán bátrak egyáltalán nem is hordtak. Majd a '80-as években a nagy divattervezők, mint Jean Paul Gaultier vagy Azzedine Alaïa újra divatba hozták, és innentől kezdve népszerűsége töretlen.

A pasik szerint is nélkülözhetetlen?

Bár nálunk tutira a No.1 ruhadarab, addig a pasik valamiért nem szeretik a melltartót. Gondoljunk bele, mindig ez kerül le először. Trükköznek, hogyan tudnák a póló alatt egy kézzel kikapcsolni. Van, akinek segíteni kell, van, akinek nem, de ez akkor is rém kellemetlen, nem szeretjük. Mindig az jut eszünkbe, hogy úgysem fog sikerülni, hagyjátok ezt inkább ránk. Jó, ne legyünk naivak, tudjuk, mire megy ki ez az egész. Hogy minél előbb kicsomagolják és meglássák az „ajándékot”. A legtöbb pasi gyűlöli a melltartókat, főleg a push-up darabokat, hiszen „sose tudni, mit rejtenek.”

A push-up melltartó olyan, mint a chipses zacskó. Kibontod, és látod, hogy hiányzik a fele.

A férfi, aki ezt kitalálta, valószínű, sok kapcsolaton van már túl. Tudjátok, lányok, említésre se lenne méltó, de mivel vannak ilyen srácok, jobb felvilágosítani őket, hogy is megy ez.

Nos, kedves férfiak! Ne gondoljátok, hogy miattatok hordjuk! Nem azért vesszük fel a push-up melltartót, hogy titeket megvezessünk, vagy hogy nektek tetsszünk.

A push-up melltartót azért hordjuk, hogy MI JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT A BŐRÜNKBEN. Mert önbizalmat ad, mert esztétikus, és mert így tetszik. Lássatok a push-upon túl, és vetkőztessétek inkább a lelkünket.

Elvégre mi sem panaszkodunk, amikor lekerül a gatya!