Hosszú éveken át válaszolgattam az Ifjúsági Magazin (RIP) és a BRAVO ifjú olvasóinak leveleire hivatalból, és a leggyakoribb kérdések természetesen az első együttléthez kapcsolódtak. Mikor érdemes, illik rá sort keríteni? Lehet túl korán vagy későn? Mi minden változik bennünk a hatására: vajon akkor válunk igazi nőkké? Más lesz a kapcsolatunk minősége, esetleg a srácnak nem is fogok kelleni utána? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorozatai érkeztek a szerkesztőségbe nap mint nap, ezért aztán muszáj néhány tévhitet tisztázni első körben.
1-es tévhit: az "ártatlanságunknak" bármi jelentősége van
A nők "tisztaságára" a legnagyobb értékeként tekintettek azokban az időkben, amikor a lány kezdetben apja tulajdona volt, majd később a férjura rendelkezett felette. Ha a házasság előtt elveszítette „kincsét”, voltaképpen az apát károsította meg a gazfickó, ha pedig a házasságon kívül volt kapcsolata, a férjet érte kár. És valóban: mivel a házasságok nem (elsősorban) szerelmi alapon jöttek létre, hanem két család anyagi és erkölcsi szövetségét jelentették, az elsőség és a kizárólagosság érthető okokból – a közös utód származásának tisztasága miatt, illetve az elkötelezettséget bizonyítandó – mindennél fontosabb volt.
Idővel aztán a nő kilépett tulajdoni státuszából, nemcsak örökölhetett, de akár tanulhatott és dolgozhatott is, és ma már az egyenlő bértől is csupán 15–20 százaléknyira vagyunk: a kizárólagosság és az elsőség elveszítette jelentőségét.
Közben a tudomány azt is felfedezte, hogy egyrészt nem minden kislány születik szűzhártyával, másrészt maga a hártya az esetek jelentős részében 15-16 éves korig aktus nélkül is eltűnik… ha nem előbb, intenzív testmozgás hatására.
2-es tévhit: a lányok számára erény a "tisztaság", a fiúknál meg teher
Mindenki hallott már a kulcsról meg a zárról, ami a kettős mérce alaptétele. Ezek szerint egy zár akkor tökéletes, ha csupán egyetlen kulcs nyitja: ha több kulccsal is működik, nincs értelme az egésznek. Az a kulcs azonban, ami egyszerre több tucat zárat is képes nyitni, érthető okokból a világ legjobb kulcsa, mindenki ilyet akarna magának. Értitek, ugye? Nos, a metafora zseniális, egy gond van vele: az ember nem zár és nem kulcs, és értékét nem a nemi szervei határozzák meg.
Gyakori tévhit, hogy a fiúknak valamiért oxigénhez hasonló szükséglet a huncutkodás, míg a lányok inkább várják a szőke herceget fehér lovon, az egyetlent és az igazit. Ma már számos friss kutatás bizonyítja, hogy nem a biológia, hanem inkább a társadalmi elvárások hívták életre ezt a felállást, a valóságban azonban egyéni vérmérséklettől függ, hogy ki mennyire és milyen gyakorisággal kívánja az együttlétet. Ahogyan az is, hogy korán esik-e át az elsőn, vagy inkább vár vele.
3-as tévhit: együttlétnek csak azt nevezzük, amikor behatolás történik
Létezik az együttlétnek sok egyéb formája is a férfi és a nő között, és természetesen vannak olyan esetek is, amikor két férfi, esetleg két nő kerül közelebbi kapcsolatba egymással. Számtalan formája és eszköze van, nem csak az aktus.
A tinimagazinoknál töltött évek során láttam, mennyi fiatal lány választja – most üljetek le, 12-13 évesen! – a "hátsó bejáratot", mert így nem kell tartaniuk a terhességtől, de közben a párjuk sem panaszkodhat. Egyes vallásos közegben ez épp azért népszerű, mert így a – fő értékként kezelt – "ártatlansága" esetleg megmarad, a fiatal pár mégis közel kerül egymáshoz. A kézzel, szájjal, segédeszközzel történő kényeztetés egyéb formái is okozhatnak orgazmust. És vajon az egyszerű, szenvedélyes csók nem számít intim játéknak? Talán nem véletlen, hogy azt sem űzi az ember bárkivel és mindenkivel.
4-es tévhit: az együttlét hatására megváltozik a testünk és a lelkünk
Végezetül elérkeztünk a legbrutálisabb tévhitig, ami máig sokakban él. Hosszú ideig tartotta magát a nézet, hogy a túl sok huncutkodástól kitágul és meglazul a hüvely, és az ilyen nő intim területén látszik, hogy már „túl van egyen s máson”. Ez természetesen épp olyan butaság, mintha azt állítanánk, hogy aki nagyra nyitja a száját, hogy befaljon egy emeletes óriásburgert, annak átrendeződik a szájpadlása, vagy éppen aki sokat nyújtózkodik reggel, annak hosszabb lesz a karja egy idő után. Egyes változásokra a lány szervezetében nem az első együttlét miatt kerül sor, hanem azért, mert a serdülőkorba, illetve a felnőttkorba lépett, ami jár bizonyos természetes élettani változásokkal – akár aktív az ember, akár nem.
Ahogyan a testet nem alakítja át önmagában véve, úgy a személyiségünk sem lesz más, csak mert átestünk a tűzkeresztségen. Jó esetben felelősségteljesebben gondolkozunk, gyakran pedig jobban kötődünk partnerünkhöz a közösen átélt élmények hatására, ezek közül azonban egyikre sincs garancia, ezért fölösleges elvárásokat kapcsolni hozzá.
Az együttlét hatására senki sem lesz bölcsebb, érettebb, tudatosabb, „felnőttebb”, ahogyan természetesen erkölcstelenebb, értéktelenebb sem. Ugyanígy azok sem kevesebbek társaiknál, akik a 20-as éveikben még nem kerültek senkivel sem ilyen kapcsolatba: nem maga a személyiség, hanem a társadalom személyhez kapcsolódó elvárásai és ítéletei változnak csupán ezeknek a dolgoknak a függvényében, méghozzá minden korban és kultúrában másképp.
Mi tehát a tanulság? Az, amit minden „ártatlanság” és együttlét miatt aggódó tininek mondtam: a legfontosabb mindig az, hogy ti magatok érezzétek, mire vágytok, és ne a külvilág elvárásai szerint cselekedjetek. És bármi is történik, gumi legyen nálatok!
