Sosem jártam még kuplerájban, de ha erről van szó, a szemem előtt egy buja illatokkal terhes (kicsit levegőtlen), vastag bársonyfüggönyökkel, nehéz bútorokkal berendezett szalon képe jön elő. Gondolom, filmélmények hatására állt össze a harisnyakötős, fűzős, bordó bársonyos kép.
Nem ismerem színeit, bár szerintem nem lila. De nem ismerem az intim fotózás dögös izgalmát se, és nem vágyom arra, hogy kamerán keresztül bámulják bájaim idegenek. Afféle home office munka során, amikor a bíbor lakosztály a saját hálószobám. (Ahh, havi nyolcszázezerért… se)
Én tudom, mire vágyom, bár ennek nyilván megfelelő társaságban adok csak hangot, meg időnként felétek nyílok meg, mint nő a nők felé, akik tudom, értik a nyelvet, amit beszélek.
Popóvizsga, MILF-mustra
Ennek ellenére az elmúlt pár évben, a közösségi felületek térhódítása nyomán egyre-másra érkeznek hozzám (is) felkérések. Dögös szépségversenyekre: popóvizsgára (kié a legformásabb?), óriáskeblek nyomulására, MILF-mustrára, vagy egyszerűen felkérés intim fotózásra vagy forgatásra. Meg persze hogy csatlakozzam – ha lehet tüstént – ilyen-olyan csoporthoz. Lehet az tantrikus is… „Nézd meg, mi történik – írta a legutóbbi „kérőm” –, ha nem tetszik, kilépsz a csoportból.” Igen, legfeljebb kilépek, de leginkább be se lépek.
És nem azért, mert prűd lennék, hanem mert úgy érzem, nem erre vezet az utam. Nem sért a felkérés, nem sért a nyomulás, tudom kezelni.
Nem törik össze bennem semmi, ha keblen lőnek nedves ajánlatokkal. Felnőtt vagyok, makacsságom okán az átlagnál is kevésbé befolyásolható, és nem szédít meg a gyors-magas kereset lehetősége sem.
Ám nem csak a felnőtt nőket veszik célba dögös, csalogató, kuplerájszagú felkérésekkel idegenek
A tizenéves lányom korosztályát, a lányomat is, akinél, ahogy nálam is, szigorúan kontrollált fotók jelenhetnek meg a közösségi felületen. Semmi popó, semmi durva cicikidobás. Én már a csücsörítésre is ugrok, és cenzúráznám vad anyai haraggal, ha netán ilyenre vetemedne a gyerek – de nem vetemedik, több esze van ennél. Ennek ellenére havonta legalább egyszer megkeresik névtelen ügynökök. Villantson. Küldjön fotót. Mutasson feneket, ha lehet, bugyitlant. Melleket. Versenyezzen, kié a legkerekebb, a legformásabb, a legnagyobb, a leghegyesebb.
Tiltja őket szorgalmasan, és egyre inkább zár a lány. Sőt, a legutóbbi popsijelölés után komolyan fontolóra vette, hogy TELJESEN törli magát minden közösségi oldalról, ami azért a tizenéves korosztály számára felér egy önkéntes száműzetéssel – így meglehetősen elgondolkodtató.
Tudja, van kevésbé drasztikus módszer is, szűrheti, ki néz rá az adatlapjára. Ki küldhet levelet, ki kezdeményezhet csevegést. Megtehetné, de ő már eljutott oda (és mellette más hasonló korú barátnő is), hogy ha nem is félelmet, de bizalmatlanságot él át. Minimum kellemetlenül érzi magát a megszólítások miatt. Nem bízik a szűrőkben, inkább más felületen „él” tovább.
Érezhetné máshogy is magát. Ismerősei körében van erre is példa: akad lány, aki teste, személye értékmérőjeként tekint a megkeresésekre. Szépnek érzi magát. Kiválasztottnak. Vonzónak a bíbor lakosztályt. Mert túl fiatal, mert túl sebezhető, csalogatható. Kiszolgáltatott nagyon. És nem tudom, ki védi meg, ha a szülő is vak, ha gyanútlan, és nincs érettebb barát, aki visszatartaná.
Mert van az az életkor és van az az élethelyzet, amikor veszélyesen csalogató a bíbor lakosztály.
