hazassag viszony

Egy házas asszony szeretője vagyok

Megtaláltam életem nőjét. Gyönyörű, okos, kedves, szellemes és minden vele töltött pillanatomban boldogabb vagyok, mint életemben valaha. A baj csak az, hogy van férje és egy gyereke. Akármennyire szeretem, szétszakítanak a kétségek.

Egy kollégámon keresztül ismertem meg, egy lakásavatón. Már akkor, amikor először megláttam, már akkor lenyűgözött, hogy milyen magabiztos és gyönyörű nő, de amikor elkezdtünk társalogni végképp magával ragadott. Hosszan beszélgettünk az életről, munkáról. Igyekeztem nem egyértelművé tenni, hogy mennyire tetszik, hogy ne tűnjek bolondnak, de látszott, hogy ő sem közömbös felém.

Másnap bejelöltük egymást, akkor láttam, hogy házas, és van egy tizenéves kisfia.

Először helyesen cselekedtem

Természetesen az eszemre hallgattam, és annyiban hagytam a dolgot. Elkönyveltem az egészet annak, hogy csak megnyerő nő volt, és amit éreztem kölcsönös vonzódást, azt bemeséltem magamnak. Pár hétre rá viszont meghívott magukhoz. Azzal az ürüggyel, hogy ott lesz a közös ismerős kollégám, de szeretne velem is beszélni, mert munkahelyet akar váltani.

Két hétre rá ott voltam nála, a házukban, még a férjének is bemutatkoztam, aki nagyon rendes fickónak tűnt.

Főleg arról beszéltünk, ami miatt áthívott: munkáról. Viszont megint hatalmába kerített a múltkori érzés, és a buli után már rendszeresen beszélgettünk. Először baráti alapon, úgy, hogy csak néha léptük át a határokat. Elkezdtünk egyre közelebb és közelebb kerülni egymáshoz, ami azt is jelentette, hogy elmesélte, már nem érzi jól magát a férje mellett. Eltávolodtak egymástól, és  teljesen máshogy képzelik el már a jövőjüket.

Bármit vállalnék érte

Elkezdtünk találkozgatni, még mindig csak baráti alapon, de egyre közelebb ültünk egymáshoz, és egyre többet kerestük egymás társaságát. Egyik ilyen alkalom után, egy hosszas öleléssel köszöntünk el, ami után megpróbált megcsókolni. Ellenkeztem, mondtam, hogy házas, amire ő bevallotta, hogy szerelmes belém. Nekem se kellett több, hogy bevalljam, hogy én is belé.

Nem tudom hogyan, de muszáj lesz elfelejtenem.
Nem tudom hogyan, de muszáj lesz elfelejtenem.
Forrás:
Unsplash.com

Egyik dolog követte a másikat, és viszonyom lett egy családos nővel, aki ugyan nem szerette már a férjét, de nem is hagyta el. Mindig azt mondta, hogy csak a gyerek tartja össze a kapcsolatuk, és miatta nem tudja beadni a válási papírokat. Hónapok teltek el így, míg végül nemrég komoly elhatározásra jutottam, és megszakítottam vele a kapcsolatot.

Nem tudom, hogy meddig fogom bírni

Vele akarok lenni, de valahol mégis félek attól, hogy ha ott is hagyná a férjét, az én szívemet is összetörné egyszer. Ugyanis én mindig bűntudatot éreztem minden együttlét után, de ő már az elsőnél is nagyon nyugodt volt. Ennek ellenére azt mondta, hogy én vagyok az első ember, akivel viszonya volt, én vagyok az első, aki ennyire különleges.

Lehet, ezek után, hogy belenéztem egy férfi szemébe, kezet fogtam vele, majd hónapokkal később lefeküdtem a feleségével, a gyermeke anyjával, ezt érdemlem büntetésül? A kétséget? Hogy engem is kihasználjon valaki? Nem tudom, ahogy azt se, hogy meddig fogom kibírni, hogy ne válaszoljak neki.

Péter történetét Kovács Ákos dolgozta fel.