Egy olyan lehetetlen szerelmi háromszög részese voltam, ahol a megkérdőjelezhető jószándék és az önös érdekeim különös módon egybefonódtak.
Amikor barátnőmmel megismertük a későbbi pasiját, a srác nem rejtette véka alá, hogy mind a ketten tetszünk neki. Mivel akkoriban mással jártam, végül a barátnőm mellett kötött ki, és vele kezdett kapcsolatba. Egy fél évvel később szingli lettem, és sokat lógtam velük hármasban. A barátnőm nem bánta, és a srác sem tiltakozott, hogy gyakran becsatlakozom a programokba.
Olyan is előfordult, hogy egy programra nem tudott eljönni a barátnőm, így ketten mentünk el egy koncertre, vagy úgy lógtunk a közös társaságunkkal, hogy a barátnőm nem jött el. De ez nem volt annyira furcsa, hiszen azért a lánnyal is találkoztam sokszor külön. Egészséges egyensúlyban volt minden.
Amikor csak valamelyikükkel találkoztam, mindig kibeszéltük a kapcsolatukat. Ilyen kis lelki tanácsadó voltam, aki jobban átlátta a képet, mert olyanokat is szívesebben elmondtak nekem, amit egymásnak egy vita keretében nem tudtak.
Jó mediátorként mindig a következő lelkizésnél lefordítottam a saját nyelvükre a másik érzelmeit, így könnyebben kijöttek, és kevesebbet veszekedtek, hiszen végre értették egymást.
Persze az embereknek feltűnt ez a furcsa dinamika közöttünk, volt, aki meg is jegyezte, hogy mennyivel jobban összeillek habitusra a sráccal, mint barátnőm. Ők folyton elbeszélnek egymás mellett, nem igazán passzolnak. Bezzeg mi… Ilyenkor mindig elhessegettem őket, hogy csak barátok vagyunk. Egyébként is, a barátnőm halálosan szerelmes a pasijába, szóval ne mondjank ilyeneket.
A probléma az volt, hogy egyre nyilvánvalóbb lett számomra, hogy a srác ugyan nagyon kedveli és szereti, mint embert a barátnőmet, de egyáltalán nem szerelmes belé. Egyre többször jegyezte meg, hogy hiányzik a vadság a kapcsolatukból, és minden jó amúgy, de az ágyban kevés neki, amit a barátnőm nyújt. Néha már el is gondolkozott azon, hogy mi lenne, ha mással lenne.
Hiába bátorítottam barátnőmet, hogy kicsit engedje el magát, legyen nyitottabb dolgokra az ágyban. Nem történt változás, a srác tovább panaszkodott nekem.
Aztán egy görbe estén, amikor nem volt ott barátnőm, váratlanul magához rántott a srác, és szenvedélyesen megcsókolt.
Tudtam, hogy rosszat teszünk, de a tiltott gyümölcs varázsa miatt, és mert egyre jobban vonzódtam a sráchoz, ahogy mindig hajnalig beszélgettünk a világ nagy dolgairól, végül képtelen voltam ellenállni neki.
Sosem megtervezetten történt meg később sem, hogy összegabalyodtunk, csak ha úgy alakult, és nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. Azt vettem észre, hogy mivel velem kiélte a hiányzó vágyait, egyre kevésbé panaszkodott a barátnőmre. Egyre jobban kijöttek, mert nem várta már el tőle, amit korábban. Már nem beszélt arról, hogy más lánnyal akarna lenni, mint vele.
Bármennyire is fura, de ennek örültem. Torz módon, de megmentettem a kapcsolatukat.
Tisztában vagyok vele, hogy egy hazugságra épül a párkapcsolatuk, de barátnőm teljesen összetörne, ha szakítanának, annyira szerelmes a srácba. Persze akkor is, ha megtudná, hogy mivel értem el, hogy vele maradjon a srác, és ne dobja őt. De talán, idővel a mi titkos románcunk elhalványul, és ez a “párkapcsolati kipótlás” nélkül is együtt tudnak maradni.
Ha kiderülne, árulónak tartana a barátnőm, és sosem bocsátaná meg nekem. Pedig csak azért engedek újból és újból a vágynak, hogy ezzel egy nagyobb rossztól óvjam meg őt.
Emese történetét Fenyvesi Mira jegyezte le.
