Egyéb kategória

Közel 300 ember köszönheti nekik a halálukat – így tették el láb alól férjeiket a nagyrévi angyalcsinálók

Arról hallottatok már, hogy a nők leginkább a mérget választják „fegyverként”, ha gyilkolni támad kedvük? Azt tudtátok, hogy az arzén hozzánk, magyarokhoz igencsak köthető méreg? Hogy miért? Mert egy kis falunk arról lett híres, hogy a település asszonyai pikk-pakk megszabadultak nem kívánatos férjeikről. A történetet akkoriban nemcsak az itthoni sajtó, de még a New York Times is felkapta. Ismerjétek meg tehát a híres hírhedt tiszazugi méregkeverőket!

vous - 2022.04.16.
Közel 300 ember köszönheti nekik a halálukat – így tették el láb alól férjeiket a nagyrévi angyalcsinálók

Így nevezték ugyanis azokat a tisztántúli faluból származó nőket és asszonyokat, akikhez 1911 és 1929 között közel háromszáz gyilkosság volt köthető – igaz, ez a szám inkább csak találgatás. Az viszont tény, hogy nem kímélték sem a férjeiket – ha hadirokkant volt, ha nem, ha egészséges volt, ha nem, ha bántalmazta az asszonyt, ha nem, ha iszákos volt, ha nem –, sem pedig családtagjaikat: idős, magatehetetlen rokonaikat, sérült, vagy éppen nem kívánatos gyermekeiket. Egymástól kérdezgették buzdítva a másikat:

„Mit bajlódsz vele?”

Ergo egyszerűbb volt eltenni őket láb alól, hiszen nem voltak hasznos, dolgos emberek, sem számukra, sem pedig a társadalom számára. Csak a teher járt velük, ezért szépen sorban a másvilágra küldték őket, mígnem névtelen levelek érkezett a községházára arról, mi is történik a faluban, és mivel az arzén több év után is kimutatható, „hamar” lebuktak. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején…

A kezdet

Az első világháború idején a férfiakat harcba küldték, és amíg ők távol voltak, az asszonyok az otthon maradt harcképtelen férfiak vagy a hadifoglyok oldalán „vigasztalódtak”. A harc után visszatérő férjeiknek persze ez nem tetszett, így vagy uraikat, vagy szeretőiket, na meg persze a liezonból származó gyerekeiket tették el láb alól – arzénnal. A mérgezések tehát Nagyréven olyan divatosak voltak, hogy a helyet egy idő után elnevezték a halál falujának. De nem csak ott, a környező falvakban is hasonlóan jártak el a persona non gratákkal, azonban akkora számban, mint ott, sehol máshol nem mérgezték „szeretteiket” az asszonyok.

Az elképesztő gyilkolászás ötlete pedig állítólag egy helyi bábának volt köszönhető:

Fazekas Gyulánénak.

Az asszony illegális abortuszokat hajtott végre, többször eljárás is indult ellene, de ügyvédje elérte, hogy mindig felmentést kapjon. 1893-tól évtizedekig tevékenykedett bábaként, emellett gyógyítással is foglalkozott Nagyréven. Akkoriban pedig a bába állt legközelebb a helyi orvoshoz, és ha ez még nem lett volna elég számára, Fazekasné unokatestvére végezte a halotti bizonyítványok kitöltését, így minden sínen volt, hogy a nők sikeresen eltussolják a gyilkosságokat, legalábbis egy jó darabig – így nem is kaphatunk pontos számot arról, hány emberrel végeztek akkoriban méreg által.

Divatba hozta az arzént

Fazekasnénak – állítólag – nem csak a mérgezések ötletét, de magát a mérget is köszönhették, hiszen azt, hogy mennyire jól beválik az arzén, ő maga tapasztalta ki. Majd „piacra” is dobta portékáját, amire a nők azon nyomban rá is haraptak. Bárki vehetett tőle egy adagot, amit a légyfogópapírokból nyert ki, úgy, hogy vízbe vagy tejbe áztatta, ezáltal kioldódott belőle a gyilkos szer.

Habár leginkább ő volt a vezéralak, nem csak ő, még számtalan más asszony is terjesztette az arzént. Aztán egyszercsak lebuktak. A korabeli sajtó a mérgezések peréről folyamatosan tudósított, közöttük Móricz Zsigmond is cikkezett róla a Nyugatban.

Részlet Móricz Zsigmond Tiszazugi méregkeverők c. írásából:

„A bábának feltűnt a kis macska halála. Hazament s a szobában a tányérról kiöntötte a legyeket a ház előtt. Egy kis csirke odajött, megette a legyeket. Megette a kis tarka csirke s nemsokára elkezdett szédelegni. Azután megdöglött. Ez már szeget ütött a bába fejébe. Leöntötte a tányérokról a légyvizet s beletöltötte a kis kutya szájába. A kutya is megdöglött tőle. 

– Hisz ez nagyszerű, – mondta a boszorkány – ez jó, ez kell. Csinált ilyen légyvizet, visszament a beteghez, beadta neki: az is megdöglött. A család megsiratta, meggyászolta s örültek, hogy a jóisten így segített rajtuk. Most már a bába egy zseniális találmány birtokában élet-halál urának érezte magát. Sok-sok évig, talán egész évtizedig őrizte a titkát, míg egyszer csak alkalma volt hasznát venni. Vége lett a háborúnak, hazajött egy vak katona. A felesége gyűlölettel fogadta, mert már mást szeretett. S megmaradt az ura házsártos rossz természete… Azt mondja a bába: 'Mit kínlódsz vele'. Beadták borban az orvosságot, az ember gyomorbajt kapott. Orvost hívattak, az megvizsgálta, orvosságot rendelt. Megcsináltatták. Éccakára a bába mézes pálinkát csinált, hogy jobban aludjon, belekeverték az arzént, reggelre a beteg kész volt. Most aztán megindult a suttogás: 'mit kínlódsz vele'… A faluban nem volt pap. Volt egy tehetetlen, aki huszonnyolc év alatt se beszélt senkivel. Ellenben rettenetes nagy volt a szegénység. Ebben a faluban, mint általában az alföld szegénységénél szokás: télen kétszer esznek egy nap. Ez azt jelenti, hogy a testek enerváltak, a lelkek gyávák. A szegénység gyötrelmesen destruál. Tíz órakor levest, délután hatkor tésztát, vagy krumplit. És sok a beteg, rettenetes sok a beteg. Minden háznál van egy, kettő. Jött a bába: 'Mit kínlódsz vele'. És sok a rossz férfi. Részeges, goromba, rokkant, szoknyakergető. Jött a bába: 'Mit kínlódsz vele'.”

A per

  • 1929 és 1931 között 12 tárgyalást tartottak az ügyben.
  • Igyekeztek külön-külön tartani a tárgyalásokat, hogy elkerüljék a feltűnést és a sajtóvisszhangot.
  • 162 szándékos gyilkosságot tudtak bizonyítani – egyes források szerint azonban 300 áldozat volt.
  • Összesen 28 gyanúsítottat állítottak bíróság elé – ebből 26 nő volt.
  • A tárgyalások a következőképpen zárultak: 6 halálos ítélet közül három illetőt felakasztottak, egyet felmentettek, két személy pedig életfogytiglant kapott, majd további 8 személy szintén életfogytiglant kapott, a többiek 5–10 év szabadságvesztést.

A főbűnös

Fazekas Gyuláné nem került bíróság elé. 1929. július 19-én az elfogatási parancs miatt kiérkező csendőrök találtak rá a holttestére. Az asszonyt folyamatosan démonizálták, mígnem öngyilkos lett – a halál oka „lúgkő általi mérgezés”. Ezek után pedig akinek bármi köze volt a gyilkosságokhoz, mindent megtett, hogy a bábára hárítsa a gyilkosságokat. Bárki mutogathatott már rá, védekezni nem tudott, pedig közel sem lehetett volna minden gyilkosságot a nyakába varrni, de az érintetteknek persze ez volt a legkézenfekvőbb, hogy mentsék magukat.

A halál faluja

Ha érdekel titeket a teljes sztori – ennél mélyrehatóbban –, számtalan magyar és külföldi filmet, illetve dokumentumfilmet találtok az angyalcsinálókról:

  • Dömölky János: Holtág (1968)
  • Pálfi György: Hukkle (filmszatíra, 2002)
  • Astrid Bussink: A komp nem üzemel (2005)
  • Az angyalcsinálók (dokumentumfilm, 2005)
Ajánlott cikkek