Sok furcsaságot hallani, hogy kit mi hoz lázba, a legtöbbször csak az ártatlanabbakat merjük bevallani a partnerünknek, vagy bátrabb estéken a barátainknak, ha szóba kerülnek a sikamlósabb témák. Viszont még sosem találkoztam olyannal ízlésű személlyel, mint én. Amikor elmesélem engem mi csábít a legjobban, mindenki döbbenten hőköl hátra, és nem érti, hogy mi vonzó lehet ebben számomra.
Mások még a látványától is elájulnak néha. Ösztönös reakció az emberekben, hogy tartanak tőle. Engem mégis vonz. Nem is igazán a látványa, sokkal inkább az íze. Ezért cseppet sem lepett meg, hogy sokan furcsán néztek rám, ha megemlítettem nekik.
Sokáig azt hittem, magányos különc vagyok, amíg egy nap az internet segítségével rá nem jöttem, hogy létezik olyan, hogy hematofilia.
Már gyerekként is feltűnt, hogy amikor valamiért sebes lett a szám, és vérzett az ajkam, akkor előszeretettel szívogattam a sebemet. Ha megvágtam magam, akkor is mindig tovább nyalogattam a felsértett bőr alól a vért, mint indokolt lenne.
Kamaszkoromra úgy voltam vele, hogy minek rejtegetni a dolgot, egy-egy közelebbi barátomnak elmondtam. Volt, akit taszított, más rám hagyta. De akadt olyan is, aki mindig felajánlotta, ha megvágta magát, vagy megsérült, hogy kedvemre lakomázzak a friss sebből.
Ilyenkor odanyújtották mondjuk az ujjukat, és azt a pár cseppet elégedetten leszürcsölhettem.
A későbbi párjaim között is akadt, aki hajlandó volt adakozni nekem. Ezért kifejezetten szeretem az extrém sportolókat, mert rajtuk mindig akadt pár seb, ami gyakran felszakadt, akár napokkal később is újra.
Egyszer például, amikor steaket ettünk a barátaimmal, és közepesen átsütve kértem, viccesen megjegyeztem, hogy az állati vér nem izgat fel. Döbbent pillantásokat kaptam válaszul, és akkor jöttem rá, hogy nekik még nem is meséltem erről. Néha előfordul, hogy elfelejtem, kinek említettem már.
Persze, akadnak gusztustalan kérdések ilyenkor, amikor először elmesélem valakinek. A leggyakoribb, hogy akkor a menstruációs vér is érdekel? Ezt mind egytől egyig férfiak kérdezték meg eddig. Ilyenkor ki kellett ábrándítanom őket, hogy csak a friss és tiszta sebből származó vér érdekel. Semmi ciklikus vérzés nem játszik. Azért ennyire még én sem vagyok elvetemült. Arról nem is beszélve, hogy annak a vérnek azért eléggé más az állaga és az illata is.
Idősebb embereknek sosem mertem persze mesélni róla. Valószínűleg azt hinnék, hogy túl sok vámpíros filmet néztem, vagy sötétebb erők munkálkodnak, és a gonoszt szeretném imádni, esetleg csak feltűnősködőni akarok, de egyikről sincsen szó. Pusztán csak furcsán vonz a vér íze. Ettől még nem bántok senkit szándékosan. Teljesen ártalmatlan kis vérszívó vagyok.
Vanda történetét Fenyvesi Mira írta le.
