tanardiak cover

Szerelmes voltam a tanáromba. Most már a férjem…

Iskolai szerelme mindenkinek volt, nem? Hát nekem is, csak nem éppen egy korombeli srácot szúrtam ki magamnak.

Igaz, nem egy osztálytársamba szerettem bele, sőt nem is egy diákba, hanem a történelem és földrajz tanárunkba. Az előző nyugdíjba ment, és mindannyian kíváncsian vártuk, hogy ki veszi át a helyét.

Amikor belépett az első közös óránkra, azt hittem leesek a székről a meglepetéstől. Magas, középhosszú hajú, harmincas férfi. Pont az ideálom. Ekkor szingliként - meg mert hormonoktól túlfűtött kamasz voltam - természetesen egyből beindult a fantáziám. Kettős érzésem volt, hiszen nem is ismertem még, és az iskolai hierarchia miatt a kölcsönös vonzalom, akár hiú ábránd is lehetett volna, mégis éreztem, hogy meg kell próbálnom.

Szerencsére jó tanuló voltam.

Az órákon sokszor válaszoltam a kérdésekre, a feleleteim és a dolgozataim rendre jók lettek. Amikor aztán összeszedtem a kellő bátorságot, órák után többször ott maradtam még kérdezni pár dolgot, beszélgetni kicsit. Erre ő is nyitott volt – ekkor még nem sejtettem miért. 

Az iskolai élet mellett előkerültek magánéleti témák is, amin meglepődtem, hiszen ritkán hangzanak el ilyen párbeszédek tanár és tanítványa között.

Magánéleti témák is szóba kerültek
Magánéleti témák is szóba kerültek
Forrás:
Unsplash

A meglepetést csak fokozta, amikor randira hívott.

Az éppen következő hosszabb iskolai szünet előtti órán megkérdezte, hogy elhívhat-e kávézni. Természetesen igent mondtam. Megegyeztünk, hogy lehetőleg egy nyugodtabb helyre menjünk, mert nem lenne jó, ha erről tudna az iskola vezetősége.

Így is tettünk, de a randi hamar flörtáradatba és egymás méregetésébe torkollott. Mindannyian tudhatjuk, hogy ezt a randevút mi követte… Tudom, nem ajánlatos rögtön az első randi után kufircolni, főleg nem a saját tanárommal, de ha lehetőség adódik – ráadásul ilyen csábító – akkor miért ne élhetnék vele?

A következő pár napban nagyon szomorú voltam.

Ritkán tudtunk beszélni ugyanis, és felmerült bennem a gondolat, hogy mi van, ha csak egy kaland miatt kellettem neki. Tény, hogy naiv voltam, hogy elsőre hagytam magam elcsábítani. Mi van, ha ezt más diákokkal is megtette, kihasználva a vonzerejét?

Hála Istennek az iskolába visszatérve minden rendeződött. Legalábbis többet találkoztunk. Bár az iskolai keretek miatt nem tegeződhettünk, és semmilyen utalást nem tehettünk a kapcsolatunkra, de a kelleténél több intim pillantást váltottunk. Más ezt nem vette észre, de mi tudtuk, hogy ezzel feltüzeljük a másikat.

A randevúk és a hancúrozások folytatódtak. Egyre jobban megismertük egymást.

Az érettségi nehéz időszak volt, de aztán jött a mennyország.

Az iskola utolsó hetei nagyon lassan teltek el. Vártuk már, hogy vége legyen, és kötöttségek nélkül lehessünk egymáséi. Egyre többet voltunk együtt szabadidőnkben, de mindig ott volt a titkolózás árnyéka körülöttünk.

Az érettségi után aztán beteljesültek a vágyaim, és korlátok nélkül tölthettük együtt a nap minden percét. Szinte megállás nélkül együtt voltunk, közös programokat csináltunk és nyár végén együtt mentünk nyaralni.

A nyaralás végén, életem legnagyobb boldogságaként, megkérte a kezemet is. Bár nem voltunk sok ideje együtt, és még nagyon fiatal is voltam, de éreztem, hogy ő lesz az igazi. Azóta is boldog házasságban élünk, úgyhogy szerintem jó döntést hoztam.

Nem mondom, hogy a környezetünknek tetszett a dolog. A szüleim egyenesen kiakadtak, amikor megtudták, ki is ő valójában. Az iskolában sem verte nagydobra, hogy egy volt tanítványát vette feleségül. De úgy gondolom, hogy az életemnek ez a területe csakis az én és a választottam dolga. 

Mi pedig boldogok vagyunk így.