Iskolai szerelme mindenkinek volt, nem? Hát nekem is, csak nem éppen egy korombeli srácot szúrtam ki magamnak.
Igaz, nem egy osztálytársamba szerettem bele, sőt nem is egy diákba, hanem a történelem és földrajz tanárunkba. Az előző nyugdíjba ment, és mindannyian kíváncsian vártuk, hogy ki veszi át a helyét.
Amikor belépett az első közös óránkra, azt hittem leesek a székről a meglepetéstől. Magas, középhosszú hajú, harmincas férfi. Pont az ideálom. Ekkor szingliként – meg mert hormonoktól túlfűtött kamasz voltam – természetesen egyből beindult a fantáziám. Kettős érzésem volt, hiszen nem is ismertem még, és az iskolai hierarchia miatt a kölcsönös vonzalom, akár hiú ábránd is lehetett volna, mégis éreztem, hogy meg kell próbálnom.
Szerencsére jó tanuló voltam.
Az órákon sokszor válaszoltam a kérdésekre, a feleleteim és a dolgozataim rendre jók lettek. Amikor aztán összeszedtem a kellő bátorságot, órák után többször ott maradtam még kérdezni pár dolgot, beszélgetni kicsit. Erre ő is nyitott volt – ekkor még nem sejtettem miért.
Az iskolai élet mellett előkerültek magánéleti témák is, amin meglepődtem, hiszen ritkán hangzanak el ilyen párbeszédek tanár és tanítványa között.
A meglepetést csak fokozta, amikor randira hívott.
Az éppen következő hosszabb iskolai szünet előtti órán megkérdezte, hogy elhívhat-e kávézni. Természetesen igent mondtam. Megegyeztünk, hogy lehetőleg egy nyugodtabb helyre menjünk, mert nem lenne jó, ha erről tudna az iskola vezetősége.
Így is tettünk, de a randi hamar flörtáradatba és egymás méregetésébe torkollott. Mindannyian tudhatjuk, hogy ezt a randevút mi követte… Tudom, nem ajánlatos rögtön az első randi után kufircolni, főleg nem a saját tanárommal, de ha lehetőség adódik – ráadásul ilyen csábító – akkor miért ne élhetnék vele?
A következő pár napban nagyon szomorú voltam.
Ritkán tudtunk beszélni ugyanis, és felmerült bennem a gondolat, hogy mi van, ha csak egy kaland miatt kellettem neki. Tény, hogy naiv voltam, hogy elsőre hagytam magam elcsábítani. Mi van, ha ezt más diákokkal is megtette, kihasználva a vonzerejét?
Hála Istennek az iskolába visszatérve minden rendeződött. Legalábbis többet találkoztunk. Bár az iskolai keretek miatt nem tegeződhettünk, és semmilyen utalást nem tehettünk a kapcsolatunkra, de a kelleténél több intim pillantást váltottunk. Más ezt nem vette észre, de mi tudtuk, hogy ezzel feltüzeljük a másikat.
A randevúk és a hancúrozások folytatódtak. Egyre jobban megismertük egymást.
Az érettségi nehéz időszak volt, de aztán jött a mennyország.
Az iskola utolsó hetei nagyon lassan teltek el. Vártuk már, hogy vége legyen, és kötöttségek nélkül lehessünk egymáséi. Egyre többet voltunk együtt szabadidőnkben, de mindig ott volt a titkolózás árnyéka körülöttünk.
Az érettségi után aztán beteljesültek a vágyaim, és korlátok nélkül tölthettük együtt a nap minden percét. Szinte megállás nélkül együtt voltunk, közös programokat csináltunk és nyár végén együtt mentünk nyaralni.
A nyaralás végén, életem legnagyobb boldogságaként, megkérte a kezemet is. Bár nem voltunk sok ideje együtt, és még nagyon fiatal is voltam, de éreztem, hogy ő lesz az igazi. Azóta is boldog házasságban élünk, úgyhogy szerintem jó döntést hoztam.
Nem mondom, hogy a környezetünknek tetszett a dolog. A szüleim egyenesen kiakadtak, amikor megtudták, ki is ő valójában. Az iskolában sem verte nagydobra, hogy egy volt tanítványát vette feleségül. De úgy gondolom, hogy az életemnek ez a területe csakis az én és a választottam dolga.
Mi pedig boldogok vagyunk így.