buli

A feleségem bulizni akar, én viszont gyereket

Nyolc év párkapcsolat és három év házasság után úgy döntöttem, hogy elhagyom a feleségemet. Soha nem gondoltam volna, hogy egy emiatt fog félre siklani a kapcsolatunk, de már egyáltalán nem ugyanazt akarjuk az élettől. Ő még szórakozni szeretne, én pedig családot.

A középiskola óta ismerjük egymást, de az egyetemen jöttünk össze. Együtt kezdtük el a nagybetűs életet, megterveztük az életünk, összeköltöztünk, eljegyeztük, majd elvettük egymást. Minden tökéletesen ment, amíg új munkahelyre nem került, ahol rákapott a bulizásra.

Nagyon mások voltunk

Gimis és fiatal egyetemistaként nagyon sokat jártam szórakozni, lehet túl sokat is. Ezzel szemben ő mindig egy tanulós lány volt, csendes, visszahúzódó, kevés baráttal. A végén mégis pont emiatt kerültünk közel egymáshoz huszonévesen, mert a hanyagságom miatt elkértem a jegyzeteit, hiszen ismertem, és tudtam, hogy neki lesznek. 

Szépen lassan összemelegedtünk, elkezdtünk randizni, én pedig felhagytam a bulizással, mert inkább csak vele akartam lenni. Lediplomáztunk, elkezdtünk dolgozni, összeköltöztünk. Ekkor mondta, hogy ha komolyan gondolom vele, szeretné, hogy összeházasodjunk. Nem ellenkeztem, hiszen vele képzeltem el a jövőmet, a családomat.

Hirtelen megváltozott

Az esküvő után másfél évvel munkahelyet váltott a feleségem, ahol nagyon jóba lett a kollégáival. Boldog voltam miatta, hiszen egészen idáig nagyon visszahúzódó volt. Az elején bíztattam, hogy ha jól érzi magát velük, akkor menjen, találkozzon, járjon el bulizni is. Hiszen belefér egy kis szórakozás, miközben a közös jövőnket építjük.

Meddig várjak rá, ameddig kitombolja magát?
Meddig várjak rá, ameddig kitombolja magát?
Forrás:
Unsplash.com

Viszont eltelt azóta megint másfél év, és már minden hétvégén elmegy itthonról. Most a régi mértékemmel nézve is sokat bulizik, iszik, és nem hajlandó rajta változtatni. Egészen idáig arról beszéltünk, hogy harminc éves korunk körül szeretnénk az első gyerekünk. Nos, ott vagyunk a küszöbön, és közel sem úgy viselkedik, mint aki gyermeket szeretne vállalni.

Zsarnok lett belőlem?

Akármikor felhozom a témát, leteremt, hogy el akarom nyomni, irigy vagyok rá, nem értem meg. Mindeközben nekem csak a mennyiséggel és intenzitással van bajom. Nem sajnálom tőle, és értem, ha most be akarja pótolni a kihagyott élményeket. Viszont azzal nem tudok mit kezdeni, hogy ő minden eddigi tervünk takaréklángra tette, hogy bulizhasson.

Nem hajlandó beszélni velem a helyzetről, amibe kerültünk, pedig ez nem csak róla szól, az én jövőm is tőle függ. Ezért ultimátumot adtam neki, hogy döntse el mit szeretne az életben és tőlem. Számomra az nem működik, hogy tíz év után meggondolja magát mindennel kapcsolatban, és én szó nélkül kell nézzem, amíg ő határozatlan ideig kitombolja magát.

Imre történetét Kovács Ákos dolgozta fel.