együttlét

Mikor működhet a hancúrozás az exszel? Egyáltalán lehetséges?

Találni elvétve olyanokat, akik szakítás, válás után is lopnak maguknak néhány percet. Van, akinek ez működik, mások hallani se akarnak róla. Mitől függ ez?

Mindig is a szélsőség jellemzett: vagy nagyon akartam valamit, és tettem is érte, vagy egyáltalán nem érdekelt. Úgy gondoltam, hogyha vége van valaminek, akkor tovább kell lépni, a jövőbe nézni és várni, hogy mit hoz az élet. Sokáig úgy gondoltam, hogyha egy kapcsolatnak vége van, akkor azt nem szabad újramelegíteni.

Úgy tartja a mondás, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó. Az emberek nagy része nem kezd újra egy lezárt kapcsolatot. Mégis találunk elvétve olyanokat, akik szakítás, válás után is lopnak maguknak néhány percet. Van, akinek ez működik, mások hallani se akarnak róla. Mitől függ ez?

Az első nagy szerelem „sohavégetnemérőnek” tűnt, mindent meg akartam tenni a kapcsolatunkért, és nem tudtam elképzelni, hogy később más pasi tetszen valaha nekem. De amikor már a környezetem – és jómagam – számára is teljesen egyértelművé vált, hogy ez a kapcsolat nem működik, akkor meg kellett hozzam a döntést, és el kellett engedjem őt. Az pedig teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ez eddig tartott. Végeztünk és nem táncolunk vissza.

Azonban vannak az életben érdekes fordulatok, váratlan találkozások és gondolatébresztő kérdések, amelyek fokozatosan formálnak minket és a világnézetünket.

Abban az évben, amikor véget ért az első kapcsolatom, én végzős voltam a gimiben, és otthon laktam a szüleimnél. Nagyjából egy hónap telt el a szakítás után, amikor úgy gondoltam, hogy az új fejezethez új haj dukál. Bejelentkeztem egy fodrász sráchoz, akinél korábban már jártam. Tipikusan az a pasi, aki a kisfiús mosolyával, de karakán, szókimondó stílusával minden nőt levesz a lábáról. Velem sem volt ez másként. Annak ellenére, hogy csak másodjára találkoztunk, nagyon személyes témákról is beszélgettünk – hiszen nem volt rest rákérdezni ezekre. Előszeretettel mesélt ő is a kalandjairól, és kíváncsian érdeklődött, hogy mi a helyzet a „nagyon komoly” kapcsolatommal, nem untunk még rá?! Elmeséltem, hogy az előző találkozásunk óta szakítottunk a barátommal, így most ismerkedek a szingli élettel. Amikor ezt meghallotta elmosolyodott, és csak annyit kérdezett felpillantva a szeme sarkából, hogy:

„Na, és attól még nem szoktatok összejárni?”

Először nem értettem a kérdést. Mi az, hogy összejárni? Az értetlen tekintetemből leesett neki, hogy még csak meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Gyorsan hozzá is tette, hogy ha már két évig együtt voltunk, és ennyire megismertük egymást az ágyban, akkor tuti hiányzik a huncutkodás vele. Miért nem találkozgatunk, amíg nincs új párkapcsolatunk?

Ismertük egymást az ágyban.
Ismertük egymást az ágyban.
Forrás:
Unsplash.com

Őszintén szólva nem értettem az egész gondolatmenetet, továbbra is elég abszurdnak tűnt a helyzet. Az első nagy szerelem tényleg intenzív volt. A mi esetünkben úgy alakult, hogy inkább a körülmények, az élethelyzet miatt lett vége a sráccal, és nem azért, mert nem szerettük egymást. Az tény, hogy elmúlt a kezdeti lángolás, kezdett ellaposodni az intim együttlét is, de legjobb barátomként gondolok vissza rá. Mi nem veszekedve váltunk el, nem volt megcsalás. Ennek ellenére nem tudtam elképzelni a – fodrász srác által felvetett – helyzetet, hogy időnként „összejárjunk” hancúrozni.

Azóta eltelt hat év: befejeztem az egyetemet, elkezdtem dolgozni és három barátnőmmel lakok együtt egy fővárosi lakásban. Az egyetem alatt az emberek jöttek-mentek az életemben, ismerkedtem fiúkkal és randizgattam is – hol megtervezve, hol rögtönzötten.

Sokat változott a véleményem az utóbbi pár évben

A legutóbbi exemmel utolsó éven ismerkedtem meg. Egy közös barátnőnkön keresztül ismertem meg a pasit, aki azonnal levett a lábamról. Nem igazán hiszek a „szerelem első látásra” közhelynek, de vele azonnal működött a kémia. Mint később kiderült: tényleg csak a kémia. Pár hónapig próbáltuk a párkapcsolatot, de egyszerűen nem ment, nem tudtunk kompromisszumot kötni a mindennapi és a hosszú távú döntésekbe, egymás agyára mentünk, és hamar be kellett látni, hogy egyikünk se akar ebből házasságot, gyereket.

Mint később kiderült: tényleg csak a kémia működött köztünk.
Mint később kiderült: tényleg csak a kémia működött köztünk.
Forrás:
Unsplash.com

Mivel a megismerkedés is egy közös barátunkon keresztül történt, így – főleg amíg együtt voltunk – hamar magunk köré szerveztünk egy elég masszív társaságot, ami azóta is fennáll. Így alakult, hogy együtt töltöttük a szakítás utáni első szilvesztert is. Ekkor már 3 hónapja voltunk külön, próbáltuk is kerülni egymást és a mélyebb beszélgetéseket. Ám a vidéki faházban töltött hosszú hétvége során ez nem ment, folyton egymásba botlottunk: vagy a konyhába segédkezve értünk egymáshoz, vagy benyitott a fürdőszobában, vagy társasjáték közben kerültünk egy csapatba.

Első este, a vacsora után kiültem a ház előtti hintára forralt borral és cigivel. Alig telt el pár perc, és megérkezett, letelepedett szorosan mellém. Hosszú percekig hallgattunk mindketten, míg meg nem szólalt. Mesélt arról, hogy milyennek élte meg a kapcsolatot, hogyan változtak az érzelmei, hogy hiányzok az életéből, de nem tudunk párként működni. Érdekes volt mindezt egy másik személytől hallani, hiszen ugyanígy éreztem én is.

Miután megtörtük a kettőnk közt tátongó csendet, és leküzdöttük a helyzet kínosságát a kémia is egyre inkább visszatért.

Természetesen erre rásegített a helyzet, az összezárt légkört és az alkohol is, így elég hamar egy ágyba kötöttünk ki. Továbbra se alkotunk egy párt, de időnként „összejárunk”.

Volt az életemnek egy rövid időszaka, amikor egy exemmel találkozgattunk

Azóta többször eszembe jutott már a fodrász srác kérdése, és az én értetlenkedő reakcióm. Miért gondoltam, éreztem úgy, hogy az előző exemmel ez a felállás kizárt? Mi változott bennem azóta? Mitől működhet a hancúrozás a szakítás után is?

Először is fontos tisztán látni azt, hogy a kapcsolat során mennyire voltak mélyek az érzelmek, mennyire tudtunk jól együttműködni. Az első szerelmemmel nem tudtam volna elképzelni folytatást, további az intim együttlétet. Nem azért, mert megváltozott volna róla a véleményem, vagy mert nem tartottam volna őt vonzónak. Abban a felállásban tudtam, hogy ő többet akarna tőlem, reménykedne a folytatásban.

Egy olyan helyzetben, ahol az exeddel továbbra is találkozgattok elengedhetetlen a határok felállítása.

  • Kinek mennyi fér bele?
  • Meddig lehet ezt csinálni?
  • Mi a célja a partnereknek?
  • Mi történik, ha a másik újra ismerkedni, randizgatni kezd?

Fontos tisztában lenni ezekkel a szempontokkal, együtt megbeszélni őket, továbbá reflektálni az érzelmeinkre, a céljainkra és kellő önismerettel is rendelkezni kell.  Csak ezek után szabadna belevágni egy ilyen „kapcsolatba” – csökkentve a sérüléseket.