vasarlas 2 szeles

Nem bírok leállni a ruharendeléssel, függő lennék?

Az utóbbi bizonytalansággal és karanténnal teli évek után valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy az online ruhavásárlás lett az egyik kedvenc elfoglaltságom. Olyannyira, hogy úgy érzem, a vásárlás számomra elkezdett beteges mániává fajulni, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Nem tudom mikor kezdődött el nálam, hogy nem tudok ellentmondani egy-egy újabb ruhának. Valamikor a járvány első hullámával egy időben kezdtem áttérni az online vásárlásra, de az mondhatni kényszerből történt, és csak azt vettem meg, amire igazán szükségem volt. Mostanra viszont hétről hétre megrakom a digitális kosaram különböző webshopokon, miközben dugig van a szekrényem ruhákkal.

Az apró jutalmakból nagy baj lett

Tudományos tény, hogy a vásárlás jutalmazó folyamatokat indít el az agyunkban, amitől azonnal jobb lesz a kedve mindenkinek. És ez sajnos nagyon igaz, mert egy méretes rendelés leadásánál már csak egy jobb érzés létezik a világon: a várakozás.

Tudom, mindenkinek minden azonnal kell, de számomra a vásárlásnak az az igazi fénypontja, amikor megkapom a visszajelzést, hogy a rendelésem feladták. Onnantól kezdve az a pár nap olyan számomra, mint egy mini karácsony. Főleg, ha külföldről rendeltem valamit, akkor még a csomagkövetőt is rendszeresen nézegetem, hogy tudjam merre tart a csomagom.

Mindez a legelején még teljesen ártatlan volt, mert ezelőtt nem voltam olyan nagy shopping királynő. Kifejezetten fárasztott a plázákban nézelődés, próbálgatás, főleg télen, amikor rétegesen vagyok felöltözve. Szóval, amikor lekezdtem az online vásárolgatást, még teljesen hasznos dolgokat rendeltem, amelyek valóban hiányoztak a ruhatáramból vagy a lakásomból, csak nem tudtam róla.

Mára viszont folyton azon kapom magam, hogy a sokadik ugyanolyan ruhaneműt bontom ki, amit lehet hordani se fogok!

vasarlas 1
Hétről hétre megrakom a digitális kosaram különböző webshopokon, miközben dugig van a szekrényem ruhákkal.
Forrás:
Canva.com

Outfitet összerakni jó dolog

Szerencsére a járvány engem személyesen megkímélt, nem vesztettem el az állásom, és ami a legfontosabb, a családomat se érintette súlyosan a kisebb-nagyobb ijedtségeket leszámítva. Ettől függetlenül az életem más területeken sokkal kiszámíthatatlanabb lett, ami megviselt. Valószínűleg éppen ezért esett olyan jól ruhákat válogatni, magamnak.

Hiszen korábban nem töltöttem ennyi időt otthon, kevesebb időm volt nyomasztó dolgokon gondolkodni. Szóval, amikor tudatalattim rájött, hogy webshopok milyen jól elterelik a figyelmem, akkor egyből rákapott, és mániákusan kereste, hogy mivel tudná újra és újra kielégíteni magát. Hiszen, az unottan nassolás felett már megtanultam uralkodni, arról a bűnös szenvedélyről már letett az agyam, de a vásárlás egy új és ismeretlen dolog volt, amire nem volt felkészülve a tudatos énem.

Sokan azt mondják, hogy a felismerés az első lépés egy függőség legyőzése felé, szerencsére ez nálam már megtörtént. Innentől kezdve már csak elhatározásra és önkontrollra van szükségem, mert ezzel a zabolázatlan vásárlással se magamnak, se a környezetemnek nem teszek jót.