pexels-andrea-piacquadio-762075

Hol jobb az élet? Budapestre költöztem, de örökre vidéki lány maradok

Egy költözés alapjaiban változtatja meg az ember életét, különösen akkor, ha egy vidéki kisvárosból költözik valaki egyenesen a fővárosba. Velem is ez történt, de büszkén mondhatom, hogy hiába a környezetváltozás, a lelkem mélyén örökké vidéki lány maradok.

Öt évvel ezelőtt költöztem Budapestre, amikor megkezdtem az egyetemi tanulmányaimat. Rengeteg minden történt velem azóta, lediplomáztam alapszakon, most pedig már a mesterszakot végzem, rengeteg új embert ismertem meg, és rengeteg élménnyel gazdagodtam.

Az egyetlen dolog, ami nem változott, az a vidéki élethez való töretlen hűségem.

Kéthetente járok haza a szüleimhez egy borsodi kisvárosba, ebből pedig az elmúlt öt évben egyszer sem engedtem, mivel szükségem van arra, hogy feltöltődjek a vidéki levegőn, és egy kicsit lelassítsak a nagyvárosi pörgés után.

A vidéki élet szépségeit pedig igyekszem kicsit a budapesti életvitelembe is bevezetni: rendszeresen járok a közelben lévő piacra, hogy friss zöldségeket, gyümölcsöket és húst tudjak venni, ezen kívül pedig az albérletem teraszán fűszernövényeket is elkezdtem nevelgetni.

pexels-jure-širić-691919
Szükségem van arra, hogy feltöltődjek a vidéki levegőn, és egy kicsit lelassítsak a nagyvárosi pörgés után.
Forrás:
Pexels

A pesti barátaim nagy részének szokatlan ez az életmód, és általánosságban furcsának veszik a vidékhez való ragaszkodásomat, de ez egyáltalán nem zavar. Szeretem, hogy kicsit ki tudok tűnni a társaságból, és új dolgokat tudok mesélni, vagy mutatni nekik.

Tavaly ősszel néhány barátomat meginvitáltam egy disznóvágásra is, és minden percét élvezték.

Arról már nem is beszélve, hogy mennyire istenítenek a lakótársaim, ha különféle évszakokban, szezonális gyümölcsökkel és zöldségekkel megpakolva térek vissza az albérletbe, mivel egyáltalán nem foghatóak a szupermarketek, de sokszor még a budapesti piacok kínálatához sem. 

Külön kitérnék arra is, hogy mennyivel másabb értékrenddel rendelkezem, mint a pesti barátaim nagy része. Semmiképpen nem szeretnék általánosítani, de meglepő volt számomra az, hogy sokan milyen ignoranciával fordulnak embertársaik felé

Sok esetben a mai napig én vagyok az első és az egyetlen ember a barátaim közül, aki rögtön átadja a helyét egy idős embernek a buszon, vagy odaugrik segíteni annak, aki éppen rászorul. 

Budapest valamiért rideggé és ignoránssá teszi az embereket, de büszke vagyok rá, hogy én nem hagytam a nyomásnak.

Bárhová költözik is az ember, fontos, hogy sose feledje el, honnan jött, és mindig büszkének kell lennünk arra, akik vagyunk.

Petra történetét Szatmári Gabriella dolgozta fel.