együttlét

Megvan, mennyi az ideális az együttlét különböző életkorokban

Néha mindenki felteszi a kérdést: vajon mennyi együttkét az ideális? Mi a normális? És az normális, hogy heti kétszer kerül rá sor, de ő minden nap akarná? Hé, nyugi! Mind különbözőek vagyunk!

A Kinsey Intézet szerint a 18 és 29 év közöttiek átlagosan 112 alkalommal bújnak össze évente, a 30–39 év közöttiek évi 86 alkalommal, míg a 40–49 évesek 69 alkalommal. A házaspárok 45 százaléka havonta néhány alkalommal, 34 százaléka heti 2-3 alkalommal, 7 százaléka heti négy vagy több alkalommal ejti meg a pásztorórát.

Tehát a házaspárok fele csak havi néhány alkalommal csinálja?

Ez meglepő? Nem annyira, ha belekalkuláljuk a munkahelyi stresszt, a gyereket, a fáradtságot. Vannak élethelyzetek is, amikor egyszerűen csökken a libidó, beteg lesz a pár egyik fele, ha szülés után vagytok, ha depresszió gyötör. Sokaknál válásig fajul a dolog, mert hiába kezdeményez az egyik fél, a másiknak más az igénye. A kifogás lehet bármi. Gyakoriak az ilyen párbeszédek a párok között sikertelen kezdeményezés után:

– Meleg vagy?

– Nem, vonzanak a nők/pasik, csak te nem.

Egy terapeuta – miután sok párnál látta, hogyan huny ki tűz – kikérdezte az embereket az intimitásról. A következő kérdéseket tette fel:

Mennyi együttlét tenne boldoggá?

Hány alkalom tenne elégedetté?

Milyen hosszú időt bírnál ki nélküle?

A válaszokból az derült ki, hogy átlagosan heti 3-5 alkalom teszi őket boldoggá, heti egy alkalommal elégedettek lennének, és legalább havi egyszer kellene megejteniük a pásztorórát ahhoz, hogy ne csavarodjanak be a hiánytól.

Forrás:
iStock

Véleményt is kért, azt akarta tudni, milyen számukra az ideális együttlét, és annak a mennyisége. A válaszok nagyon eltérőek voltak. Hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy az igényeink folyton változnak. Nincs két egyforma temperamentumú ember, aki egyforma igényeket támasztana ezen a téren.

Vannak időszakok a házasságokban is, amikor az egyik fél jobban igényli az együttlétet, mint a másik. Hogy ez hova vezet? Mikor fogy el valakinek a türelme? Ez változó, de reménykedni mindig lehet. Ami fontos, az az, hogy beszéljetek róla, akár közben is, hogy esetleg együtt találjatok valamilyen megoldást. A lényeg, hogy elfogadjátok: nem vagyunk egyformák. Ebben sem.