erőszak párkapcsolat

A barátnőm visszament az exéhez, aki verte – mégis mit tegyek?

Nincs annál fájdalmasabb, mint amikor látjuk, hogy egy szerettünk szenved, de bármennyire szeretnénk, tehetetlennek érezzük magunkat, hogy nem tudunk segíteni.

Nem kell a legjobb barátnőmnek lennie valakinek ahhoz, hogy törődjek vele és fontos része legyen az életemnek. Eszter is ilyen, gimnáziumból megmaradt kapcsolatom. Régen közelebb voltunk egymáshoz, de az élet néha más terveket szül, és emiatt eltávolodtunk.

Pár hetente azért összeülünk és megbeszéljük, kivel mi a helyzet. Mikor először összejött Gáborral, még fiatalok, mindössze 17 évesek voltak. Online ismerkedtek meg, de gyorsan egymásra hangolódtak, boldognak tűntek. Ennek hét éve.

Az elmúlt három év maga volt a pokol, én pedig első sorból, tehetetlenül követtem az eseményeket. 

A sokadik ütés után szedte össze Eszter a bátorságot, hogy elmondja, Gábor rendszeresen szörnyű dolgokat tesz vele, amikor munka után részeg, vagy csak úgy érzi, valamit szerinte rosszul csinált. A mentális egészségét és magát okolta, nem hitte el, hogy nem ő a hibás ebben a helyzetben.

Sírtam, könyörögtem neki, hogy hagyja ott, de mindig azt mondta, hogy még egy hetet ad neki. A hetekből hónapok, a hónapokból pedig fokozatosan évek lettek.

Forrás:
Canva

Mikor legutóbb találkoztunk, sírva mondta, hogy nem bírja tovább, ráadásul úgy érzi, hogy mindemellett a férfi csalja is. Megbeszéltük, hogy segítek neki elmenni a közös lakásukba, összepakoljuk a cuccát, és végig mellette leszek, amíg szakít vele. Sietnünk kellett mindent bepakolni egy autóba, hogy gyorsan mehessünk, amint végzett vele.

Be kell valljam, nagyon erősnek tűnt, amikor végre kimondta. A férfi térden állva sírt, hogy maradjon vele, de végül eljöttünk.

Éreztem az elégedettség, a győzelem ízét. Azt sajnáltam, hogy feljelentést nem akart tenni, de már a kisebb jónak is örültem, hogy kikerült onnan. Megkért, hogy a szüleinek ne mondjak semmit, így nem is tettem, csak azt tudták, hogy szakítottak.

Egy hete azonban jött a telefon az édesanyjától, hogy tudok-e Eszternek segíteni akkor a költözésben újra. Nem tudtam mire gondol, de elmondta, visszament Gáborhoz és a cuccai maradék részét kell visszavinni a lakásba.

Mintha a szívem újra darabokra tört volna. Tudtam, hogy nem az én életem, de mégis fájt, hogy valami oknál fogva ezt a mérgező kapcsolatot választja a saját boldogsága és önmaga helyett.

De mégis mit tehetnék, ha nem az én életemről van szó?

Rebeka történetét Fazekas Nóra jegyezte le.