A jó szándéknak is megvannak határai! Van egy pont, amikor már a szülő jóakarata nem talál kellemes fogadtatásra. Főleg, ha aktus közben zavar meg…
A pasimmal már néhány évvel ezelőtt elkezdtük a közös életünket építeni. Sokáig mindketten a szüleinkkel éltünk, de az egyetem alatt és után nem sokkal sikerült összegyűjteni annyit, hogy egy olcsó lakást meg tudjunk venni – persze hitellel.
Úgy gondolom, minden kapcsolat mérföldköve a közös lakás. Még az is rendben van, és megszokott jelenség, hogy az egyik szülő kap pótkulcsot. Hiszen bármi váratlan történhet, amikor szükség lehet rá, vagy éppen szívességet is kérhetünk adott esetben. De egy nem várt látogatás nagyon kellemetlen lehet mindenkinek. Főleg, hogy közel járunk a harminchoz, és nincs szükségünk kéretlen segítségre.
Éppen egymásban voltunk elmerülve…
Az egész egy családi összejövetellel kezdődött, ahol is mondtam az anyósomnak, hogy éppen nem vagyunk eleresztve pénzügyileg, és nem ártana egy nagy bevásárlás, de sajnos most nem telik rá. Nem gondoltuk volna, hogy ő meg akar lepni minket azzal, hogy bevásárol.
Főleg nem, hogy egy teljesen váratlan, reggeli időpontban toppan be hozzánk, miközben mi épp egy kellemes reggeli aktus közepén tartunk.
Reggel már egy cigire kimentem a ház elé, és már nem zártam vissza az ajtót. Nagyon rosszul tettem. Persze alapvetően nem gondoltam, hogy számíthatok lepedőharcra aznap reggel.
Tanulság: Mindig zárjuk az ajtót!
Nos, végül úgy alakult, hogy a reggeli puszik és csókok kissé hosszúra nyúltak. Nem sokára a csókok már az egész testre kiterjedtek. Igen, oda is… A többi pedig nyilván sejthető. Érdemes tudni rólunk, hogy szeretünk aktusba bonyolódni különleges helyzetekben. Előfordult már nyilvános kufircolás is, de az otthon falai között sem mindig maradunk az ágyban. Ezen a reggelen sem maradtunk.
A legrosszabbkor nyitott be!
Éppen a konyhaasztalon bújtunk össze, amikor hallottam, hogy becsukódik az ajtó. Azt, hogy kinyílik, nem is hallottam. A látványra valószínűleg ő sem számított, de nekem sem volt elég gyors a reakcióm.
Amikor meglátott még éppen bennem volt a pasim. Persze azonnal abbamaradt az aktus, de a zászlója még állt.
Roppant kínos volt. Valószínű ő is meglepődött, mert a szatyrok kiestek a kezéből, és sűrű bocsánatkérések közepette igyekezett távozni.
Mi is gyorsan igyekeztünk mindent eltakarni, de nyilván nem sikerült teljesen. Utána pár napig elég feszült volt a viszony és erőltetettek a beszélgetések, de mostanra már azt hiszem, kezd feledésbe merülni. Legalábbis az ő részéről. Mi sosem felejtjük el, hogy be kell zárni az ajtót…
Virág történetét Lencsés Bianka írta le.
