Olyan döntés előtt állunk, ami véget vethet a házasságunknak...
Lassan hat éve vagyunk házasok a párommal, bár eddig más, számunkra fontos dolog volt előtérbe helyezve, úgy érzem, készen állok az anyaságra. Ebben viszont még mindig nem partner a férjem, és úgy érzem, ez az egész megmérgezi a házasságunkat.
A házasságunk elején megbeszéltük, hogy nem vagyunk elkésve, ráérünk még kicsit kettesben élvezni az életet, és inkább kicsit magunkra és a karrierünkre koncentrálunk még.
Én mostanra viszont úgy érzem, itt az ideje a családalapításnak, nagyon szeretnék már anyuka lenni, a férjem viszont nem így gondolja.
Nem hajlandó komolyan beszélni erről a témáról, pedig többször felhoztam már neki. Szerinte még mindig várhatnánk ezzel, én viszont már egyre jobban aggódom így 36 évesen, ugyanis nem szeretnék negyvenes anyuka lenni. Ez egyre több konfliktust szül közöttünk.
A baráti társaságunkban szinte már mindenki vagy gyerekes pár, vagy most kezdenek a családalapításba. A közös barátainkat hallgatva mindig elfog az irigység, hogy én miért nem élhetem már át ezt. A legutóbbi baráti összejövetelen, amikor feljött a téma, félig viccesen, félig komolyan megjegyeztem a barátainknak, hogy úgy érzem, mintha egy nagy gyerekkel élnék együtt.
Már akkor láttam, hogy nem tetszett a kijelentésem a férjemnek, de a java csak este jött, amikor már egyedül maradtunk.
Azt mondta belegázoltam az önbecsülésébe, és szerinte egyre nevetségesebben viselkedek mostanában. Nem érti, miért akadtam fel ennyire a baba témán, és azt sem, miért nem tartom tiszteletben azt, hogy ő még egy kicsit várni akar. Persze engem sem kellett ezután félteni, elmondtam a véleményemet a viselkedéséről.
Forrás: Canva.com
Hát miért nem fogja fel, hogy nekem már ketyeg a biológiai órám? Egy férfinak mindig könnyebb a gyerekvállalás, ők negyven felett sincsenek elkésve, velünk, nőkkel ellentétben.
Egy gonosz hang a fejemben egyre többet mondja azt a fejemben, hogy nem az az igazi indok, hogy nem érzi készen magát az apaságra, hanem hogy nem velem szeretne családot alapítani. Tudom, ezzel a teóriával nem állhatok elé, mert kiakadna még a feltételezésen is, de félek, hogy ez az igazság.
Ő még gyerek nélkül képzeli el a jövőjét egy jó ideig, ezzel a tervvel viszont nem fér össze a mi házasságunk. Úgy érzem, elhúzta előttem a mézesmadzagot, de meggondolta magát, én pedig nem tudom, meddig érdemes ebben a bizonytalanságban élnem. Hiszen az óra ketyeg, nekem pedig egyre kevesebb időm marad…
