Egyéb kategória

Nem engedik az óvodában babákkal játszani a kisfiam

Egy kislányom és egy kisfiam van. Mind a ketten szeretnek babákkal játszani. Vigyázni rájuk, etetni őket, mintha ők is szülők lennének. Én úgy gondolom, ezzel az ég világon semmi probléma nincs.

vous - 2022.05.24.
Nem engedik az óvodában babákkal játszani a kisfiam

Úgy tűnik, az óvodában nem osztják a véleményemet. Egyre többször láttam a kisfiamon, hogy szomorkásan jön haza az óvodából. A lányom fülig érő mosollyal köszönt, ugyanabba az intézménybe járnak. Amikor kérdezgettem, sosem válaszolt, hogy mi baj, míg nem az egyik nap sikerült kiszednem belőle szomorúságának okát:

“A Magdi néni nem engedi, hogy babázzak…”

Hangzott el a mondat a fiamtól, aki lebiggyesztett szájjal ballagott mellettem, miközben azt kérdezte, hogy otthon játszhat-e velük. Én persze igent mondtam, amitől egyből jobb kedvre derült, de elgondolkodtam. Tényleg nem babázhatnak a fiúk az oviban?

Másnap, amikor letettem a gyerekeket, megkérdeztem az egyik dadától, hogy mennyire veszik szigorúan, hogy a fiúk és a lányok mivel játszhatnak. “Azzal, amivel csak szeretnének, de odafigyelünk rá, hogy megosszák a játékokat” – mondta a fiatal hölgy kedvesen. Arra gondoltam, hogy Zsombi csak félreérthette a helyzetet, és túl sokáig volt nála egy baba, amivel más is szeretett volna játszani. Előfordul – gondoltam…

Amikor kicsit szomorkásabbnak láttam, vélhetően a babás helyzet miatt, akkor mindig elmagyaráztam neki, hogy másokkal is meg kell osztani a játékokat. Mivel  van testvére, tudom, hogy néha az osztozkodás nehéz, ezért igyekeztem, hogy ebből az óvodában se legyen gond.

Azonban itt nem erről volt szó…

Az egyik nap előbb végeztem a megszokottnál a munkahelyen, ezért korábban mentem értük. Míg Dorka már öltözött, addig odamentem Zsombi csoportjához is, és megálltam az ajtóban. Amit akkor láttam, teljesen kiborított.

Zsombi egyedül játszott a babákkal, egyetlen gyerek sem várt a sorára, amikor az egyik óvónő odalépett hozzá, és szinte kitépte a kezéből a babát: “Ez a lányoknak van!” Majd odavezette Zsombit az építőkockákhoz. Mondanom sem kell, iszonyatos dühbe gurultam, és azonnal félrehívtam az óvónőt, hogy megkérdezzem, mégis miért nem engedi a fiamat babázni? Erre azt válaszolta, hogy:

Nem akarják összezavarni a kisfiút, hogy lányos játékokkal játsszon, mert még a végén felnőtt korára nem lesz normális férfi…

Kikerekedett szemekkel néztem az édesanyám korabeli nénire. Hogy az én fiam nem lesz normális, ha gyerekkorában babázik? Ez egyenesen arányos azzal, hogy majd a férfiakhoz fog vonzódni? Vagy túlságosan érzékeny lesz? Ha még ezek meg is történnének, pont nem érdekel, mert bármilyen is lesz, ha felnő, én akkor is szeretni fogom. De inkább maga ez a maradi felfogás, hogy a fiúk nem babázhatnak verte ki a leginkább a biztosítékot nálam.

Mégis miért tabu ez a számukra? Szereti a fiús játékokat is, szó sincs róla, de ebben a játékban szerzi a legboldogabb perceit a testvérével. Látni azt, hogy ezt valaki erőszakkal akarja elvenni tőle és megmásítani, egyszerre hozta ki belőlem az anyatigrist és az igazság bajnokát.

Elmagyaráztam a legkedvesebben – amennyire vissza tudtam fogni magam – Magdi néninek, hogy teljesen rendben van, ha egy kisfiú babázni akar, de legfőképpen az én fiamat engedje nyugodtan játszani. Ha én, mint az édesanyja úgy gondolom, hogy ez a normális, akkor ő ne akadályozza ezt meg, és tiltsa el a gyerekemet attól az örömtől, amit ilyenkor átél.

Azóta Zsombi sokkal boldogabban jön el az oviból, mert nem veszik el tőle a babákat. Lefogadom, hogy az óvónők ferde szemmel nézik, ahogy teljes átéléssel gondoskodik a játékcsecsemőkről, de ez engem nem érdekel. Számomra a fiam boldogsága az első, nem pedig az, hogy a társadalmi normának megfeleljen…

Zsóka történetét Juhász Adél dolgozta fel.

Ajánlott cikkek